Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

Anyagi jog. 13 megsértette a Kbtk. 25. §-át, illetve a Btk. 61. §-át az által, hogy a bünperben bűnjelként kezelt 1910 gr. olvasztott aranynak elkobzását és a m. kir. állampénztárba szállítását rendelte el, noha ez az arany L. K. tulajdona, aki ellen pedig sem vád nem emeltetett, sem ellene bűnvádi eljárás folyamatban nem volt. Ezért a kir. Kúria a kir. törvényszék ítéletének ezt a részét hatályon kivül helyezi és utasítja a b.—i kir. járásbíróságot, hogy a netán fennforgó jövedéki kihágásnak a saját hatáskörében leendő elbírálása végett tegye át az iratokat és a bűnjelként kezelt aranyat az illetékes m. kir. pénzügyigazgatósághoz. Indokok: A b.—i kir. járásbíróság és a gy.—i kir. törvényszék a Kbtk. 129. §-ában meghatározott tulajdon elleni kihágás miatt vádolt K. I. és két társát bűnösnek mondotta ki és megfelelően megbüntette, a miatt a tettök miatt, hogy az ismeretlen maradt román katonától 1910 gr. olvasztott nyersaranyat vettek meg, illetve annak további elidegenítésén közreműködtek, noha legalább is gyanúsíthatták, hogy az arany lopott. Az arany feldolgozott állapotban L. K.-nál megtaláltatott, lefoglaltatott, a bűnperben bűnjelként kezeltetett, de L. K. ellen vád nem emeltetett, ellene bűnvádi eljárás folyamatba nem tétetett. L. K. mint magánfél szerepelt és a kir. járásbíróság el is rendelte, hogy a bűnjel arany neki visszaadassék, mert azt jogosan szerezte meg. Fellebbezés folytán a gy.—i kir. törvényszék a bűnjel-arany elkobzását és a m. kir. állampénztárba szállítását rendelte el azzal az indokolással, hogy bár az arany L. K. tulajdonává vált, elkobzása mégis jogos, mert ha L. K. jóhiszemű szerző is, az arany tulajdonjogához nem ragaszkodhatik most, amikor az arany lopott volta kiderült. Az arany így az egyik elítélt vádlott: W. A. tulajdonává lesz, s mint ilyen elkobzandó. Ha pedig L. K. tudta az arany megszerzésének körülményeit, ő is bűnrészes, ennélfogva bár ellene a bűnvádi eljárás nincs is folyamatban, az elkobzás elrendelhető. Egyébként is az arany jogszerű birtokosa ez idő szerint megállapítható nem volt. A koronaügyész az elkobzás elrendelését törvénytelennek tartja, s azért a Bp. 441. §-a értelmében a jogegység érdekében perorvoslattal él, az elkövetett törvénysértés megállapítását az elkobzásról szóló ítéleti rendelkezés hatálytalanítását s az ügynek az illetékes m. kir. pénzügyigazgatósághoz leendő áttételét kéri. 6*