Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

Anyagi jog. 9 mivel a jelen esetben az az enyhébb; végül mert a Bv. 18. §-a feltételeinek fennforgása ellenére a vádlott javára nem alkalmaztatott. E panaszok mind alaptalanok. A valónak elfogadott és a jelen felülvizsgálatnál kötelezően irányadó tényállás szerint a vádlott írásbeli fellebbezésében lényegileg azt a tényt állította az a.—i közigazgatási bizottságról, illetve annak 1907. évi tagjairól, hogy hivatali minőségökben nem a vármegye, a közérdek, hanem azoknak a pénzintézeteknek az érdekeit képviselik, amelynek vezetésében részök van, ebből az okból helyezkednek hivatalos eljárásukban üzleti szempontokra. E tényállítása valóságát pedig a vádlott ugyancsak az itt felül nem vizsgálható való tényállás adatai szerint nem bizonyította, mert teljesen bizonyítatlan maradt, hogy azok a pénzintézetek, amelyeknek vezetésében a közigazgatási bizottság akkori tagjai valami címen részt vettek, a vádlottnak a Z-féle iparvasúttal kapcsolatos ügyére bármi befolyással bírtak volna, sőt ezen intézeteknek csak egyike és csak annyiban állott Z. L.-sal üzleti összeköttetésben, hogy ennek az intézetnél folyószámlája volt, ami az intézeti igazgatók, felügyelő bizottsági és választmányi tagok más irányú közéleti működése elfogult pártosságát még távolról sem bizonyítja. Bizonyította ugyan a vádlott, hogy a közigazgatási bizottság illetve tagjainak egy része az ő ügyében sok mulasztást, szabálytalanságot követett el és hanyagságot tanúsított s ha a fellebbezésében csak ezt állította volna, tényállításai valósága bizonyítottnak volna tekinthető. Ámde a vádlott tovább ment s e valónak elfogadható előzményes tényekből arra a súlyos beszámítású tényállításra jutott, hogy a közigazgatási bizottság önérdekből, a köz és mások jogos magánérdekének sérelmére üzletszerűen s így nem elfogulatlan részrehajlatlansággal járt el. E tényállítása valóságánának bizonyítását azonban a vádlott meg sem kísérelte, az tehát bizonyítottnak nem mondható, mert a vádlottnak a fentjelzett mulasztás, szabálytalanság való tényeiből vont önkényes következtetése még távolról sem tárgyi bizonyíték. Minthogy tehát a vádlott a rágalmazás tárgyát szolgáltató tényállításai valóságát éppen nem bizonyította, a rágalmazás vétségében való bűnösségének megállapítása törvényszerű. A vádbeli cselekmény egyébként a Btk. 2. §-a értelmében