Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

8 Anyagi jog. törvényt csak annyiban módosítja, hogy az egy évi tartamot a főbüntetésre is kiterjeszti, — tekintve, hogy ezek szerint a 4000 K. pénzbüntetés behajthatlansága esetén 200 napi, — a 2000 K. pedig 100 napi fogházra változtatható át, — nyilvánvaló, hogy az uzsorabiróság fent említett rendelkezése a pénzbüntetés átváltoztatásánál a törvényben vont határokat megsértette s ez által a Bp. 385. §. 2. pontjában meghatározott semmiségi okra szolgáltatott alapot, miért is a kir. Kúria az elsőbíróság ítéletének ezt a rendelkezését a Bpn. 33. §. első bekezdése értelmében megsemmisítette és a pénzbüntetést helyettesítő fogház leghosszabb tartamának megjelölését, — mint a fenforgó esetben szükségtelen intézkedést — mellőzte. 583. szám. A Btk. 2. §-a szerint alkalmazandó enyhébb törvény nem azt jelenti, hogy az egymástól különböző törvényeknek összes enyhébb rendelkezései együttvéve irányadók, hanem azt, hogy a különböző törvények közül az az egy alkalmazandó, amely mellett a vádlott legjobban jár. E. H. 1918. évi november hó 19-én B. I. 5490/1918. szám. Elnök: Ráth Zsigmond, a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Magyar István kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Szeőke István koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria a rágalmazás vétségével vádolt H. I. ellen a n.—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1917. évi november hó 7-én B. Hl. 2431/66.-1915. szám alatt, a n — i ítélőtábla által pedig a közvádló, a vádlott fellebbezésére 1918. évi május hó 31-én B. 149/71.-1918. szám alatt elintézett bűnvádi pert a közvádló, a közvédő és a vádlott semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir. Kúria a közvádló semmiségi panaszának a vádlott magánjogi igényére vonatkozó részét, továbbá a vádlott semmiségi panaszának a tényállást érintő és az általánosan panaszolt joghátrányra vonatkozó részét visszautasítja, egyebekben a semmiségi panaszokat elutasítja. Indokok: A közvédő a vádlott csatlakozása mellett az ítélőtábla ítélete ellen semmiségi panasszal él a Bp. 385. §. 1. a), b), c) pontja alapján azért, mert a vádlott az állított tények valóságát bebizonyította, tehát nem bűnös; de ha az volna is, cselekménye jogilag a BV. szerint volt volna értékelendő és nem a Btk. szerint,