Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

38 Anyagi jog. mázták, hogy ezáltal őt a dolgok átadására kényszerítsék, hanem megtorlásul azért, hogy kutyájukat meglőtte és a kir. ítélőtábla semmi adatot nem talált arra nézve, hogy vádlottak sértettet gyilkossággal vagy súlyos testi sértéssel fenyegették volna .. . III. A kir. Kúria zsarolás büntette és súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt T. G. ellen a b.—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1915. évi december hó 29-én 786. sz. alatt, a m.—i kir. ítélőtábla által pedig a kir. ügyész, a vádlott és a védő fellebbezésére 1916. évi március hó 10-én 132. sz. a. elintézett bűnvádi ügyet a kir. főügyész semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla ítéletének a zsarolás minősítését s ezzel kapcsolatban a büntetések kiszabását tárgyazó része is a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján megsemmisíttetik; vádlott a súlyos testi sértés vétségén felül a Btk. 350. §-ába ütköző s a 353. §y 1. pontja szerint minősülő zsarolás bűntettében mondatik ki bűnösnek... Indokok: A kir. ítélőtábla ítélete ellen a kir. főügyész a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a zsarolás nem bűntettnek, hanem vétségnek minősíttetett. A panaszt a koronaügyész fentartotta. A kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott tények szerint a sértett T. G. vádlottnak és időközben elhalt pásztortársának, V. Gy.-nek a kutyáját a mezőn agyonlőtte. Vádlott és a társa a kutyáért 200 koronát követelt a sértettől kártérítésül s midőn sértett kijelentette, hogy nincs nála pénz, vádlott és társa ütlegelni kezdték a sértettet, majd földre teperték, ott is rugdosták és verték, rajta 10—12 nap alatt gyógyult sérüléseket ejtvén ; midőn pedig sértett a földről felkelt, vádlott megfogta a sértett kezét, mialatt társa a sértett zsebéből kivette az óráját és tükrét s ujjáról lehúzta a gyűrűjét. E dolgokat vádlott és a társa még azon a napon átadta a községi bírónak azzal, hogy azokat egy embertől zálogul vették el, mivel a kutyájukat agyonlőtte. E tényekből a kir. ítélőtábla azt a következtetést vonta le, hogy a vádlott és a társa nem azért bántalmazta a sértettet, hogy őt ama dolgok átadására kényszerítsék, hanem megtorlásul azért, hogy a kutyájukat meglőtte.