Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

30 Anyagi jog. De különben is a büntető törvénykönyv 94. §.-a és a vele kapcsolatos egyéb törvényrendelkezések a beszámítás, vagy be nem számítás szempontjából súlyosítást, vagy enyhítést tartalmaznak, ezeknek a jogszabályoknak helytelen alkalmazása tehát a törvényben a súlyosításra és az enyhítésre nézve vont határok meg nem tartását eredményezné, mert a vádlottra nézve nemcsak az súlyosítás, vagy enyhítés ha a büntetés kiszabásánál terhére vagy javára a Btk. 90., 91., 92. §.-ait alkalmazzák, hanem az is, ha kiszabott büntetésébe vizsgálati fogságát, illetve előzetes letartóztatását betudják, vagy be nem tudják. Minthogy tehát a Bp. 385. §.-ának 2. pontjában kiemelt „megengedett enyhítés -vagy súlyosítás" a Btk. 94. §.-ának rendelkezése által szintén megvalósítható, amennyiben a fentebbiek szerint az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak beszámítása vagy be nem számítása a megállapított büntetés határait nagyon is befolyásolhatja, ezért az e téren elkövethető jelentékeny törvénysértések megszüntetése végett a Bp. 385. §.-ának 2. pontja alapján érvényesíthető anyagi semmiségi ok címén a perorvoslatnak nevezetesen a semmiségi panasznak a felek részéről való használását a törvény nem zárhatja ki s a fentebbiek szerint kifejezetten ki sem zárja. Ezzel szemben nem lehet súlyt helyezni arra, hogy a Bp. 385. §.-ának 2. pontja a beszámítás kérdését a Btk. 94- §.-ában és a Bp. 327. §. második bekezdésének é) pontjában előforduló szövegbeli törvényes kitételekkel külön ki nem emeli, mert ebből nem lehet arra következtetni, hogy a törvény a beszámítás körül elkövethető törvénysértéseket ennek az anyagi semmiségi oknak köréből ki akarta volna zárni, mert hiszen a törvényben ez kimondva nincs, a Bp. 385. §. 2. pontjának általános és tág meghatározása keretében pedig a Btk. 94. §.-át és az azt kiegészítő egyéb törvényrendelkezéseket, mint oda tartozókat, éppen úgy lehet és kell is elhelyezni és figyelembe venni, mint a Btk. általános részének egyéb e körbe tartozó jogszabályait, hogy ekként az anyagi igazság érvényesülése ebben az irányban se ütközzék akadályba. Bár ezek után a fentebbi jogegységi határozat nem szorul bővebb indokolásra, annak megfelelő alkalmazása szempontjából mégis kívánatos, hogy a m. kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa bővebben foglalkozzék azokkal a törvényes rendelkezésekkel a melyek az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámításánál