Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

26 Anyagi jog. Az elsőbíróság Sz. Gy. cselekményét azért nem tartotta a Btk„ 467. §-ba ütköző bűncselekményben való bünrészességnek minősíthetőnek, mivel P. K.-t hivatali kötelességének megszegésére már nem kellett reábírni, mivel az akaratelhatározás benne már meg volt. Az elsöbíróságnak ez a jogi álláspontja azonban téves, mert bár igaz, hogy P. K. vádlott kész volt hivatali kötelességének megszegésére, s annak megvalósítására behatóbb reábeszélésre szükség nem volt, amiért is Sz. Gy. vádlott cselekménye nem volt a Btk. 69. §. 1. pontja szerint minősíthető, de miután ez az elhatározás csak feltételes volt, vagyis megvalósítását jutalom kapásától tette függővé, a cselekmény megvalósítja a Btk. 69. §. 2. pontjában meghatározott bünsegédi bünrészesség fogalmát. Tévedett ennélfogva az elsőbíróság, midőn Sz. Gy. cselekményét a vádtól eltérően a Btk. 470. §-a szerint minősítette... 591 . szám. Btk. 90. §. A végszükség csak akkor biztosít büntetlenséget, ha az illető saját hibáján kívül véletlenül jutott végszükségbe. E. H. 1917. évi szeptember hó 4-én B. I. 681/1917. sz. Elnök: Rhorer Miklós kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Deák Péter kir. kúriai bíró. Koronaügyészség : Szeőke István koronaügyészi helyettes. A kir. Kúria a gondatlanság által okozott emberölés és súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt B. I. és B. K. F. ellen a b.—i kir. büntető törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1915. évi december hó 2-án 17468. szám alatt, a b.—i kir. Ítélőtábla által pedig a kir. ügyész, a vádlottak és a védők fellebbezésére 1917. évi január hó 9-én 8388. szám alatt elintézett bűnvádi pert B. K. F. vádlott védőjének semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A semmiségi panasz elutasíttatik. Indokok: a kir. ítélőtábla ítélete ellen B. Kt F. vádlott védője a Bp. 384. §. 9., továbbá a Bp. 385. §. 1. a) és 3. pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt A panasz írásbeli indokolásában a védő a Bp. 385. §. 1. a) pontját első sorban azon az alapon kívánja érvényesíteni, hogy védettje P. E. és T. L. tanuk vallomása szerint a gépkocsiját a megengedettnél is lassabban vezette, második sorban pedig azon az alapon, hogy a védettje terhére rótt az a körülmény, hogy a feléje rohanva közeledő másik gépkocsi elől jobbra tért ki, a másik