Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

4^2. §. §i8. szám. 63 12 korona kárt okoztak, a bűnvádi eljárás a nevezettek ellen a gy — i kir. járásbíróság előtt a Btk. 421. §-ában meghatározott vagyonrongálás vétsége miatt folyamatba tétetvén, az 1893. évi április hó 24-én született, tehát fiatalkorú B. Gy. vádlott érdekeinek megóvása végett a két ízben megtartott tárgyalásnál dr. E. M. gy—i ügyvéd mint a gy—i gyermekvédő (patronage) egyesület igazgatója és megbízottja járt el. Vádlottak a kődobálás tényét beismerték; de azzal védekeztek, hogy D. F. és ennek öccse, D. L. ásóval és kapával felfegyverkezve, őket a kérdéses alkalommal megtámadták és kövekkel dobálták, mire vádlottak a megtámadás elleni védekezésként a hajigálást viszonozták; a feljelentő házának megrongálását azonban nem célozták. Vádlottak ezen védekezésére való tekintettel D. F. és D. L.) a Kbtk. 41. §-a alá eső közcsend elleni kihágás miatt vonattak felelősségre, de ebben az irányban a bűnvádi eljárás a vád elejtése folytán megszüntettetett. A második tárgyaláson a fiatalkorú B. Gy. érdekében eljárt dr. E. M. ügyvéd D. F. magán vádlónak 15 korona védődíjban leendő elmarasztalását kérte. A kir. járásbíróság 1910. évi december hó 15-én 1910. B. II. 499 5. szám alatt hozott ítéletével L. I. (hangya) S. A. (fidrik) és B. Gy. vádlottakat a Btk. 421. §-ába ütköző vagyonrongálás vétsége miatt ellenük emelt vád alól a Bp. 326. $-ának i-ső pontja alapján felmentette azért, mert vádlottak a kődobálással az őket ért támadás ellen védekeztek és tettükben a vagyonrongálásra irányuló szándék nem fedezhető fel; egyúttal pedig D. F. magánvádlót hivatkozással a Bp. 482. Jj-ának második bekezdésére, a B. Gy. védelmével felmerült és dr. E. M. ügyvéd részére saját felével, vagyis a fiatalkorú B. Gy.-vel szemben is megállapított 15 korona védődíj megfizetésére kötelezte. D. F. magánvádlónak a védődíjban történt elmarasztalása és vádlottak felmentése miatt közbevetett felebbezésére az e—i kir. törvényszék 1911. évi április hó 19-én 2673. szám alatt hozott másodfokú jogerős ítéletével a kir. járásbíróság ítéletének azt a részét, mellyel D. F. magánvádló a 15 korona védődíj megfizetésére köteleztetett és ezen összeg a nevezett ügyvéd részére saját felével szemben is megállapíttatott, megváltoztatta, a magán-