Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

227. §• 349- szám. 93 II. A kir. Kúria lopás és hamis vád bűntette miatt vádolt S. Zs. ellen a b—i kir. büntető törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1901. évi szeptember hó 24-én 40,169. sz. a., a b—i kir. ítélőtábla által pedig a kir. ügyésznek fellebbezésére 1901. évi december 12-én 7133. sz. a. elintézett bűnvádi perben a vádlottnak, a védőjének és a kir. ügyésznek semmisségi panasza folytán következő végzést hozott: ... a vádlott és védője által bejelentett semmisségi panasz elutasíttatik. Indokok : . . . A vádlott és a védő semmisségi panaszát a Bp. 385. §-ának I. a) és a most idézett törvényszakasz 3. pontjára alapította. Tekintve azonban, hogy a kir. Kúria köteles határozatát a kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott tényekre alapítani, tekintve, hogy a kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott azok a tények, amelyek szerint vádlottnő úgy a rendőri nyomozat, valamint a vizsgálat alkalmával és a főtárgyaláson azt állította, hogy ifj. N. K. és a dr. A. T. kárára történt lopásokat S. F. követte el, holott kitűnt, hogy a most nevezett a dr. A. T. kárára történt lopást már csak azért sem követhette el, mert a lopás idejében a dologkórházban betegen feküdt, és S. F. ezen lopások vádja alól jogerősen fel is mentetett, illetve a további eljárás irányában meg is szüntettetett, vádlott terhére a bűncselekmény tényálladékát megállapítják, tekintve, hogy a vádlott javára felhozott enyhítő körülmények — a terhére fennforgó súlyosító körülménnyel szemben — a büntetés kimérésénél a Btk. 92. §-ának alkalmazását nem indokolják; tekintve, hogy ezek szerint a bíróság a büntető törvénynek megfelelő rendelkezéseit nem alkalmazta tévesen: mindezeknélfogva a vádlott és a védője által bejelentett semmisségi panasz, mint alaptalan, a Bp. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében elutasítandó volt.