Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

92 349 szám. Btk. alapján indíttatott meg és rendeltetett el az előzetes letartóztatás ; b) hogy S. F. ezt a lopást nem követhette el azon okból, mert az i 14. nsz. alatt fekvő jegyzőkönyvben foglalt adatok szerint S. F. ezen lopás elkövetése idején — 1901 február hó 12-én — a dologkórház egyik kórtermében mint beteg gyógykezeltetett, ahol ez évi február hó 2-től február hó 15. délig állandó felügyelet alatt volt, ezen idő alatt onnét nem távozott, amit az 1901. évi május hó 14-én megtartott főtárgyaláson eskü alatt kihallgatott Z. J. kórházi kapus is megerősít; végül hogy c) S. Zs. vádlott a rendőrségnél 1901 április 20-án történt kihallgatása alkalmával maga is beismerte, hogy A. T. téli kabátját a kérdésben forgó alkalommal ő lopta el. Minthogy pedig ezek szerint bizonyítottnak kellett elfogadni azt, hogy S. Zs. vádlott tudva hamisan vádolta a hatóság előtt S. F.-et oly büntetendő cselekménnyel, mely miatt ez mint vagyon elleni bűncselekmény miatt kétszer büntetve volt egyén a vád bizonyítása esetén öt évig terjedhető fegyházzal lett volna büntetendő; minthogy a vádlott védekezési jogának megengedett határát messze túlhaladja a mások személyes szabadságának az adott esethez hasonló súlyos mérvben való megsértését maga után vonó védekezés módja: mindezeknek egybevetésével úgy találta a kir. ítélőtábla, hogy S. Zs.-nak a Btk. 227. §-a alapján vádba tett cselekménye a most idézett törvényszakasz első bekezdésében meghatározott s a második bekezdés első tétele szerint minősült hamis vád bűntettének tényálladékát megállapítja s mert a kir. törvényszék a törvény megfelelő rendelkezését annak dacára sem alkalmazta, ítéletének ide vonatkozó felmentő rendelkezését a Bp. 385. §. 1. pontjának a) tételében jelzett anyagi semmisségi okból a Bp. 423. §. második bekezdése alapján megsemmisítette és S. Zs. vádlottat a Btk. fentebb idézett rendelkezései értelmében bűnösnek mondotta ki a hamis vád bűntettében.