Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

50 J/f- szám. Btk. hivatalból is vétetett felülvizsgálat alá, mindkét alsóbbfokú bíróság ítélete részben megváltoztattatik akkép, hogy K. P., K. J., I. J. és T. J. vádlottak a halált okozott súlyos testi sértés bűntettén felül ezzel anyagi halmazatban a Btk. 330. §-ának meghatározott és 331. §-ának 2. pontja szerint minősülő magánlak megsértésének bűntettében is bűnösöknek mondattak ki. Indokok: I. M. vádlottat mindkét alsófokú bíróság felmentette, azonfelül ez a vádlott bele is nyugodott az elsőfokú bíróság ítéletébe. A másodfokú bíróság ítélete ellen tehát nem bírt ellebbezés jogával. Az elsőfokú bíróság K. P., K. J., J. J. és T. J. vádlottak ellenében helyesen állapította meg a magánlak megsértése és a halált okozott súlyos testi sértés bűntettének anyagi halmazatát. A Btk. 330. §-ának az a záradéka: ((amennyiben súlyosabb büntetés alá eső cselekmény nem forogna fenn», nem értelmezhető úgy, hogy amennyiben a magánlaksértésen felül még más, súlyosabb bűncselekmény is követtetett volna el, az előbbi sohasem jönne számba a büntetés kiszabásánál. Ez ellenkeznék a Btk. egész rendszerével, mely szerint minden bűncselekmény büntetése külön állapítandó meg, illetőleg összbüntetés esetében külön figyelembe veendő, amennyiben eszmei halmazat fenn nem forog, vagy a törvény több bűncselekményt összbűntetté vagy vétséggé egybe nem foglalt. Az utóbbi eset a magánlak megsértésére és az ezzel együtt elkövetett más bűncselekményekre nézve fenn nem forog. Eszmei bűnhalmazat pedig ezek közt, nevezetesen a magánlak megsértése és a halált okozott súlyos testi sértés közt meg nem állapítható, mert más a tárgyuk, más az elkövetési cselekményük és a legtöbb esetben, nevezetesen az elbírálás tárgyát képezőben is, nem egyszerre, hanem egymásután követtetnek el. Ezeken nem változtat a célzat egysége, mert törvényünk sehol sem mondja ki, hogy a célzat egysége egybeolvasztja a bűncselekményeket és mert a célzatnak csak kivételesen, egyes törvénysértések alkotó elemei meghatározásánál tulajdonít jelentőséget. A Btk. 330. §-ának idézett záradéka tehát csak úgy értelmezhető, hogy e szakasz büntető határozata csak az esetben nem veendő alkalmazásba, ha maga a magánlaksértés más súlyosabb