Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

joó. §. jSy. szám. 147 Mert a halálnak előbb-utóbb bekövetkezése a természet rendjén senki által kikerülhető nem lévén, az ember élete elleni merényletek büntetendő volta éppen azon alapul, hogy általuk a halál korábban idéztetett elő, vagy szándékoltatott előidéztetni, mintsem az a természet rendjén előreláthatólag bekövetkezett volna. A halálnak rövid idővel korábbi előidézése tehát büntetőjogi szempontból tekintve, a halál okozását jelenti. Ezen okoknál fogva a kir. Kúria a vádbeli cselekmény és a halál közötti oki kapcsolatot a szakértői véleményekben meggyőzőleg kimutatva látván, a cselekményt a Btk. 306. §-ban meghatározott bűntettnek minősítette. 387. szám. Btk. 306. Az a testi sértés, amely a sértett halálának bekövetkezését sietteti, a halálnak közvetett oka s az a körülmény, hogy másnak szándékos tevékenységére vissza nem vezethető tényező is közreműködött a halálos eredmény létestilésére, az ok és az eredmény közötti összefüggést nem szünteti meg. E. H. 1898. évi február hó 25-én 672/B. 1898. sz. Elnök ; Andrásovich Béla kúriai tanácselnök. Előadó: Tarnai János kisegítő biró. Tényállás : I. J.-né vádlott az urának első házasságából származott hároméves gyermekét úgy megverte, hogy ennek folytán a gyermek oly sérüléseket szenvedett, amelyek gyógyulására a vizsgálatot teljesítő orvos szerint nyolc napnál hosszabb, de húsz napnál rövidebb idő volt szükséges. A gyermek azonban, mielőtt sérülései begyógyultak volna, meghalt. Az orvosi vélemény és felülvélemény egybevetett értelme szerint a halál oka idült veselob volt, amely betegség végzetessé vált lefolyását és a halál bekövetkeztét a föntebb említett sérülések siettették. E tényállás alapján az alsófokú bíróságok vádlottat súlyos testi sértés vétségeért ítélték el, mert a vádlott által előidézett sérülések a sérült gyermek halálával közvetlen okozati összefüggésben nem állottak. 10*