Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

148 j8y. szám. Btk. A kir. Kúria súlyos testi sértés bűntettével vádolt T. J.-né B. Zs. ellen a m—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1897 szeptember 24-én 2947. sz. a., a k—i kir. ítélőtábla által pedig vádlottnak, védőjének és a kir. ügyésznek fellebbezésére 1897 december 6-án 5542. sz. a. elintézett bűnügyben vádlott és a kir. ügyész fellebbezése folytán következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbírósági ítéletnek részben való megváltoztatásával T. J.-né B. Zs. a Btk. 301. §-ába ütköző, a Btk. 306. §-a szerint minősülő, halált okozott súlyos testi sértés bűntettében mondatik ki bűnösnek és ezért a Btk. 306. §-a alapján, a 91. alkalmazásával, az ítélet foganatbavételétől számítandó két évi fegyházbüntetésre ítéltetik; egyebekben a kir. ítélőtábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az orvosszakértői vélemény és felülvéleményből, nemkülönben az igazságügyi orvosi tanács véleményéből kitűnik, hogy a vádlott által néhai T. J -n ejtett, nyolc napon tul, de húsz napon belül gyógyulható, tehát súlyos testi sértések voltak okai a sértett halálának azáltal, hogy idült veselobját gyorsabban fejlesztvén, halálát c(siettették», vagyis a sértések, mint a halálnak közvetett okai működtek. Az a körülmény, hogy az eredeti okon kívül másnak szándékos tevékenységére vissza nem vezethető tényező is közrehatott az eredmény létesítésére, az ok és az eredmény közötti összefüggést nem szünteti meg s így az eredményért az eredeti, közvetetté vált ok tettesét teljes felelősség terheli. Minthogy pedig jelen esetben kétségtelenül vádlott létesítette a halál közvetett okát, a testi sértéseket, őt a Btk. 306. §-a értelmében bűnösnek kellett kimondani. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül csak a büntetlen előélet forog ugyan fenn, de ez oly nyomatékosnak tétetett, hogy a Btk. 91. §-a találtatott alkalmazandónak. Egyebekben a kir. ítélőtábla ítélete az abban felhozott indokok alapján hagyatott helyben.