Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

9« 353- szám. Btk. alkalmazása mellett követte volna el, nem lévén, ez iránt elfogadandó volt vádlott vallomása, mely szerint közösült ugyan nevezett mostohaleányával — mit különben T. A. törvényszéki orvos is, a megejtett végtárgyalás folyamán történt vizsgálat után akként erősít meg, hogy bár az idő, melyben a közösülés megtörtént, most már biztonsággal meg nem állapítható, de a szú'zhártya hiányából vont következtetés azon vélelmet állapítja meg, hogy Zs. J. a közösülést már rég elkövette, de a közösülést minden erőszak nélkül tette s nem akként, mint azt feleségével szokta elvégezni, ugyanis hímvesszejét mostoha leánya szeméremtestéből mindannyiszor kirántotta, valahányszor érezte, hogy a magömlése bekövetkezik. Beismerte vádlott a végtárgyalás folyamán még azt is, hogy még a közösülés megkezdése előtt tudomása volt arról, hogy mostoha leánya 14-ik életévét még nem töltötte be, amennyiben felesége első férjétől maradt azon jegyzetet, mit az gyermekeinek születési évéről egy könyvbe bevezetett, többször olvasta, és ebből tudta meg, hogy Zs. J. 3876. évben született. Ezen tényállás alapján vádlottat a Btk. 236. §-ába ütköző megfertőztetés bűntettében bűnösnek kellett kimondani. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményül vette a kir. törvényszék vádlott beismerő vallomását s büntetlen előéletét, míg ellenben súlyosító körülménynek találta azt, hogy oly egyénen követte el a bűncselekményt, kinek lelki és testi épségére felügyelni tartozott volna, s ki már a bűn megízlelése óta — mint azt a végtárgyalás folyamán kihallgatott T. A. törvényszéki orvos megállapította — az erkölcstelenség ösvényén haladva több ízben is közösült, mit a kir. törvényszék épen a vádlott lelkiismeretlenségének tulajdonít, továbbá, hogy a még most is tapasztalhatólag oly fejletlen egyénen követte el a bűncselekményt, mindezek figyelembe vételével vádlott az ítélet rendelkező részében meghatározott fegyházbüntetésre volt Ítélendő. II. A kir. ítélőtábla megfertőztetés bűntette miatt vádolt M. A. elleni bűnügyet, melyben a b— i kir. törvényszék 1891. évi június hó 12-én 2838. sz. a. ítéletet hozott, vádlott fellebbezése folytán