Büntetőjogi határozatok tára. III. kötet (Budapest, 1908)

2/5- §• 20%. szám. 43 vádtanács végzését helybenhagyta azzal a változtatással, hogy az eljárást a Bp. 264 §-ának 1. pontja alapján szüntette meg. Indokolja a kir. ítélőtábla ezt a változtatást azzal, hogy a Btk. 215. §-ába ütköző hamis tanttzás tényálladéka csak abban az esetben forog fenn, ha a polgári ügyben az ügy lényeges körülményére nézve tett vallomás esküvel megerősíttetett; minthogy pedig cta terhelt a szóban forgó kihallgatása alkalmával különben is kiegészített vallomására esküt nem tett és arra, hogy vallomását a korábban letett esküje alatt teszi, figyelmeztetve nem volt, vallomása esküvel megerősített vallomásnak s olyannak, mely miatt a Btk. 215. §-a alá lenne vonható, nem tekinthető, s nem alkalmas ez okból arra, hogy emiatt terhe tet bűntető úton felelősségre vonni lehetne)). A kir. ítélőtábla végzésének indokolásában foglalt ezzel a kijelentésével a törvényt megsértette. Első sorban törvénysértő már az, hogy a kir. ítélőtábla a hamis tanuzás tényálladékának fennforgása iránt felmerült kérdés elbírálásánál Z. F.-nek csak aP. S. által id. B/J. ellen 1904. Sp. 367/1. szám alatt 210 korona és járulékai iránt folytatott perben 1904. évi június hó 25-én lett kihallgatása alkalmával másodízben tett és esküvel újabban meg nem erősített azt a vallomását veszi alapul, mellyel a nevezett tanú a Sz. T. és társának F. S. ellen 260 kor. és járulékai iránt 1903. Sp. II. 18. szám alatt megújított perében 1904. évi február hó 10-én szabályszerű figyelmeztetés után történt kihallgatásakor tett, esküvel is megerősített vallomását egész terjedelmében fenntartotta, holott a kir. ügyész úgy az utóbbi, valamint az ezt fenntartó vallomás hamis volta miatt emelt vádat. De ettől is eltekintve, az a körülmény, hogy Z. F. másodízben tett vallomását esküvel meg nem erősítette, a hamis tanuzás tényálladékának megállapítását nem akadályozhatta. A hamis tanuzás épúgy, mint a hamis eskü lényege ugyanis az esküvel megerősített vallomás tartalmi valótlanságában áll. Ez a tartalmi valótlanság az, ami a törvénykezés megbízhatóságát veszélyezteti, amennyiben a bíróság határozatai csak akkor elégíthetik ki az igazság követelményeit, ha a valóságnak (megfelelő nyilatkozatokon, illetőleg vallomásokon alapulnak. A tanúvallomásnak ünnepélyes megerősítése alkalmas esz-