Büntetőjogi határozatok tára. III. kötet (Budapest, 1908)

44 203- szam. BP. köz ugyan a tanú hiteltérdemlősége iránti bizalom emelésére, de sem a vallomás tartalmi valóságát nem biztosítja, sem a bírót az abban rejlő bizonyítéknak szabad mérlegelésében nem akadályozza. Erre való tekintettel s mert a tanú részéről egy ízben letett eskü természetszerűen az általa utóbb tett vallomásokat is befolyásolja, nem volna indokolható annak a követelménynek felállítása, hogy az ugyanabban a tárgyban a több ízben kihallgatott tanú mindannyiszor újra megeskettessék. Innen van, hogy az újabb törvényhozások ily esetben a tanúnak csak egyízben való megesketését írják elő. * így a bűnvádi perrendtartás 217. §-ának második bekezdése szerint a már megesketett tanú későbbi vallomását a letett esküre való hivatkozással erősíti meg s ez az eskü hatályával bír. A polgári perrendtartás legújabb javaslata 310. §-ának utolsó bekezdése szerint pedig a bíró a tanúval, akit a perben ismételten vagy pótlólag hallgatnak ki, a későbbi vallomást ismételt megesketés helyett a már letett esküre való hivatkozással erősíttetheti meg. Ez a megerősítés az eskü hatályával bír. Jelenleg érvényben levő polgári törvénykezési rendtartásunk erre vonatkozóan nem tartalmaz ugyan rendelkezést, ámde az 1893. évi XVIII. t.-c. 91. §-ának 4. pontja értelmében a tanú megesketése mellőzendő, ha az érdekelt felek a tanú megesketésétől közös megegyezéssel elállanak s a bíróság ugyanazon törvény 64. §-a szerint a bizonyítékokat szabadon mérlegeli; ezekből pedig következik, hogy a tanú ismételt megesketésének mellőzése vallomásának értékét nem csökkenti. Midőn tehát a jelen esetben Z. F. tanú, aki a lényegesen összefüggő ket polgári perben ugyanarra a körülményre két ízben hallgattatván ki, első ízben tett vallomására ssabályszerűen megeskettetett és másodízben történt kihallgatása alkalmával a Prts. 200. §-a szerint az eskü szentségére és a hamis eskü következményeire lett figyelmeztetése után kijelentette, hogy előbb tett vallomását egész terjedelmében fenntartja, ez az utóbbi vallomása úgy tekintendő, mintha azt a már letett esküre való hivatkozással megerősítette volna, minthogy megesketése azért mellőztetett, mert azt a felek nyilvánvalóan már előbb történt megesketésére való tekintettel, nem kívánták.