Büntetőjogi határozatok tára. III. kötet (Budapest, 1908)

215- §• 20j. szám. 4i Z. F.-né és özv. A. Zs.-né tanuknak azt támogató vallomásaival megállapíttatott, hogy F. S. károsodását nem a pásztorok vigyázatlansága, illetőleg a köteles felügyeletnek részükről történt elmulasztása, hanem egy harmadik személyek (id. B. J.-nek) beavatkozása idézte elő; azonkívül pedig a károsodás előidézéséhez felperesnek saját ténykedése is hozzájárult, amennyiben megállapittatott, hogy F. S. a ló sebét szakértő által nem kezeltette, hanem azt F. J. részéről késsel tett hasítás útján megnagyobbíttatva, a beleket visszatolták és a sebet szurkos czérnával bevarrták. A kir. járásbíróságnak F. S. által fellebbezett ezt az ítéletét a sz.—i kir. törvényszék polgári fellebbezési tanácsa 1904. évi április hó 14-én D. 47/1904. szám alatt hozott ítéletével az alapperbeli költségekre vonatkozó rerdelkezés kivételével helybenhagyta, helyesnek nyilvánítván indokolásában a kir. járásbíróság Ítéletének azt a megállapítását, mely szerint a károsodás nem az alperes felelős pásztorok őrizetre felfogadott cselédjei hanyagságából vagy mulasztásából, hanem a B. J. beavatkozásából és ténykedéséből származott, melyhez felperes ténykedése is hozzájárult. Ezek után F. S. az o.—i kir. járásbíróságnál 1904. Sp. 367/1. szám alatt beadott keresetében id. B. J.-nek a ló elhullásából származott és az előbbeni ügyben meghallgatott szakértők által 210 koronára becsült kárának és járulékainak megfizetésében leendő marasztalását kérte. Az ebben az ügyben a kir. járásbíróság előtt 1904. évi június hó 25-én megtartott tárgyaláson ismét a Ptr. 200. §-ában előírt figyelmeztetése után tanuként kihallgatott Z. F. az 1903. Sp. 18/4. számú jegyzőkönyvben foglalt vallomását egész terjedelmében fenntartotta és azt még azzal egészítette ki, hogy az általa leírt jelenetet csűrje kapujában állva észlelte, s hogy innen az a hely, ahol B. J. a lovakat szorította, 70 -80 lépésnyire van. Z. F. tanúnak megesketése azonban, minthogy azt a felek nem kívánták, ezúttal mellőztetett. Azt 1904. évi október hó 8-án megtartott tárgyaláson kihalgatott P. L. tanúnak esküvel megerősített azon vallomása folytán, mely szerint ez a tanú látta, hogy Z. F.-né szül. D. R. a