Büntetőjogi határozatok tára. III. kötet (Budapest, 1908)

38 202. szám. Btk.. Indokok: H. V. ny.—i lakosnak, esperes-plébánosnak azon feljelentése folytán, mely szerint hg. O. A. ny.—i lakos őt 1905. évi október hó 28-án nádbotjával fején ütötte, úgy, hogy a kalapja leesett, s egyúttal cckutya papnak, néplázítónak és népbolondítónak)) nevezte, a bűnvádi eljárás hg. O. A. ellen a p.—i kir. járásbíróság előtt a Btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétsége miatt folyamatba tétetvén, a most nevezett kir. járásbíróság 1906. évi március hó 22-én 1906. B. 57/3, szám alatt hozott ítéletével hg. O. A. vádlottat a vád alól a Bp, 326. §-ának 2. pontja alapján felmentette. A magánvádló és képviselője által ezen ítélet ellen a vádlott felmentése miatt közbevetett fellebbezés folytán a ny.—t kir. törvényszék, mint másodfokú bíróság a bizonyításnak két izben elrendelt kiegészítése után 1907. évi március hó 26-án 3010. szám alatt hozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, hg. O. A. vádlottat a H. V. irányában elkövetett, a Btk. 261. §-a alá eső becsületsértés vétségben bűnösnek nyilvánította és ezért behajthatlanság esetén tizenöt (15) napi fogházra átváltoztatandó egyszázötven (150) korona pénzbüntetésre ítélte el. A ny.—i kir. törvényszék azzal, hogy hg. O. A. ellen eljárt és büntető ítéletet hozott, mielőtt mentelmi jogának felfüggesztését kieszközölte volna, a törvényt megsértette. A Bp. 32. §-a ugyanis az országgyűlés tagjainak mentelmi jogát érintetlenül hagyta. Minthogy pedig hg. O. A. a főrendiháztól nyert hivatalos értesítés szerint a főrendiháznak az 1885. évi újjászervezéskor élethossziglan megválasztott tagja; s minthogy az országgyűléstagjait megillető mentelmi jog lényeges tartalmát az képezi, hogy azok ellen mentelmi joguk felfüggesztése előtt bűnvádi eljárás nem indítható és nem folytatható: nyilvánvaló, mikép a törvényszék hg. O. A. főrendiházi tag ellen, mentelmi jogának a Bp. 40. §-ában előírt módon kieszközlendő felfüggesztése előtt csak a törvény megsértésével járhatott el és hozhatott büntető ítéletet. Ezeknél fogva a koronaögyész perovoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani, egyúttal pedig a ny.- i kir. törvényszéknek perorvoslattal megtámadott ítéletét a Bp. 442, S-ának utolsó bekezdéséhez képest hatályon kívül helyezni kellett.