Büntetőjogi határozatok tára. III. kötet (Budapest, 1908)

34 20°- szám. ha a niagáníndítvány hiányzik ; már pedig a jelen esethen ezen okoknak egyike sem forgott fenn. Az eredeti védjegy és az utánzatnak jelzett védjegy között a kir. járásbíróság által a végzés indokolása szerint észlelt eltérések nem szolgálhattak törvényes indokul a bűnvádi eljárás megindításának megtagadására, mert az eredeti védjegynek csekély változtatással való használata az 1890. évi II. t.-c. 25. §-a értelmében a védjegybitorlás kihágásának megállapítását nem zárja ki; annak elbírálása pedig, hogy az utánzat mennyiben tér el az eredetitől, az ügy érdeméhez tartozván, a tárgyalás feladatát képezi. Hasonlóan megsértette a törvényt a kir. járásbíróság azzal is, hogy a sértett fél részéről kért lefoglalás és őrizet alá vétel foganatosítását, hivatkozással a Bp. 173. §-ára megtagadta. Az 1890. évi II. t.-cikkben és az ennek módosításáról és kiegészítéséről szóló 1895. évi XLI. törvénycikkben foglalt azok a kivételes rendelkezések ugyanis, melyek a bűnvádi perrendtartás vonatkozó szabályaitól lényegesen eltérve alapjukat és létjogosultságukat a bitorlási ügyek különleges természetében találják, a bűnvádi perrendtartás életbeléptetése után is hatályban maradtak, mint az a kir. Kúria által a jogegység érdekében használt perorvoslat folytán 1906. évi december hó 5-én 10757. sz- ahozott határozatban (B. H. T. 176. szám) indokoltan már kimondatott. Ezen kivételes rendelkezések közé tartozik az 1890. év II. t.-c. 28. §-ában foglalt az a rendelkezés is, mely szerint a sértett félnek jogában áll a jogtalanul alkalmazott védjegyekkel megjelölt árúkra nézve a büntető ítélet meghozatala előtt a lefoglalást, külön őrizet alá vételt és más olyan intézkedések foganatosítását kérelmezni, melyek által a büntetendő cselekmény ismétlése megakadályozható, mely kérelem teljesítését a bíróság a sértett féltől bekövetelendő biztosíték letételétől függővé teheti ugyan, de azt más a törvény által fel nem állított feltételhez nem kötheti. . Nyilvánvaló ezekből, hogy a sértett fél részéről a jelen ügyben a lefoglalás és külön őrizet alá vétel, illetőleg a házkutatás iránt előterjesztett kérelem elbírálásánál az ennek alap^ jául felhívott 1890: II. t.-c. 28. §-a volt irányadóul veendő ; s hogy