Büntetőjogi határozatok tára. III. kötet (Budapest, 1908)

36 ip8. szánt. Határozat: A Btk. 247. §-ának második bekezdése nem alkalmazandó az ellen, aki a gyámságára, gondnokságára, nevelésére, tanítására vagy felügyeletére bízott személyt arra csábítja, hogy nemileg vele közösüljön, vagy nemi avagy természetelleni fajtalanságot vele kövessen el. Indokok: A Btk. 247. §-ának első bekezdése a minősített kerítés esetéről intézkedik, büntetvén azon szülőt, ki gyermekét mással nemi közösülésre, illetőleg fajtalanságra csábítja. Ugyanezen szakasz második bekezdése kiterjeszti a büntetendőséget azokra, kik az elcsábított személlyel a szülői hatalomhoz hasonló, vagy azt helyettesítő viszonyban állanak. A két bekezdés között az értelmi kapcsolatot a nyelvtani visszamutatás fejezi ki; a második bekezdés ugyanis azon gyámot, gondnokot stb. rendeli büntetni, aki a hatalmában levő személyt csábítja «ezen cselekményre)). A törvény értelmezésénél első sorban alkalmazandó nyelvtani magyarázat tehát arra az eredményre vezet, hogy a szakasz második bekezdése — a cselekvő és szenvedő alanyoktól eltekintve — ugyanazt a tettet nyilvánítja büntetendőnek, amelyről az első bekezdés szól: a minősített kerítést. Minthogy pedig a kerítés fogalma kizárja az önmaga részére való csábítást, már a nyelvtani magyarázat kellően indokolja a határozatot. De támogatják a határozatban kifejezésre jutott értelmezést a Btk. magyarázatának egyéb eszközei is. A törvény 247. §-ához írt és annak összes rendelkezéseire kiterjedő indokolás kifejti, hogy a törvényhozás a kerítés közönséges eseteiről jogpolitikai okokból nem kívánt intézkedni, de a kerítésnek ((legsúlyosabb és legbotrányosabb» nemeit mégis büntetni akarta. Ilyeneknek tekintette pedig a 247. §. második bekezdésének eseteit azért, mert tetteseik oly személyek, akik «a törvény, illetőleg a hatóság bizalmánál fogván reájuk ruházott hatalommal visszaélve követik el a kerítést; bizonyos tehát, hogy az indokolás szerint a Btk. 247. §-ának második bekezdésében említett személyek az első bekezdésben körülírt tényállás megvalósításával szintén kerítést követnek el. A törvényhozásban lefolyt vita során nem is történt nyilatkozat, mely arra mutatna, hogy a 247. §. második bekezdését