Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

108. szám. 45 Indokok: A Bp. 311. ^-ában két rendelkezés foglaltatik. Az első az, hogy minden tanú megesketésének kérdése külön határozat tárgyává teendő, a második rendelkezés az, hogy a megesketés későbbre is halasztható. A két rendelkezés szoros összefüggésben áll egymással, de a lényegesebbnek az első tekintendő. Törvényhozásunk különös súlyt fektet arra, hogy a régi eljárásban szokásos tömeges megesketések megszűnjenek. Eszerint a Bp. 311. §-ának értelmezésénél annak kell az irányadó szempontnak lenni, hogy a külön-külön való megesketés biztosítva legyen; mert az ettől való eltérés határozottan ellenkeznék nemcsak a törvény szavaival, hanem a törvényhozó félre nem ismerhető célzatával is. Ellenben a második rendelkezésnél a törvény nyilván szabad kezet kivánt hagyni a bíróságnak, reá bizván, hogy a per körülményei szerint járjon el. Azért nem szabott az eskü kivételére változhatatlan időpontot, csak általánosságban «a kihallgatás után»-ra tevén az ebbeli határozathozatal és foganatosítás idejét. Lehetetlen is volna a bíróságtól elvonni a főkép célszerűségi szempontoktól függő időmeghatározás jogát, mely, mint pervezető teendő, a dolog természete szerint a bíróság diszkrécionárius jogai közé tartozik. Eszerint mind a határozathozatal, mind annak foganatosítása törvényszerű, ha az a kihallgatás után a tárgyalás folyamán bármely időpontban történik. Csak az tehát a kérdés, mikor következik be ez az időpont ? A szavak közönséges értelme szerint ez az időpont nem lehet más, mint a kihallgatás befejezése. Ezen időpont előtt a vallomás megerősítéséről intézkedni, ellenkeznék a törvény alapelvével, az utóesküvel. A tanú néha nem egyhuzamban hallgattatik ki. A tárgyaló bíróságnak korlátlan bizonyításfelvételi joga van (Bp. 306. §. 3. bek., 322. §.); igen gyakoriak azok az esetek, amelyekben a tárgyalás folyamán szerzendők be az adatok az eskü netaláni akadályaira, (pl. a Bp. 221. §. 2. pontjának és 222. §. 3. pontjának eseteiben); a tanú ismételten kihallgatható (Bp. 309. §, 4. pont) részben emiatt is rendeli a törvény, hogy a kihallgatott tanú az elnök engedelme nélkül a tárgyalási teremből el sem távozhatik (Bp. 309. §. 3. bek.). A tantinak megszakításokkal való