Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

38 lo<f. szám. szerint hivatalból üldözendő hamis vád bűntette miatt vádat emelt és a főtárgyalás kitűzését kérte. A vádirat ellen özv. P. J.-né kifogást nem tett. Ennek dacára a k.—i kir. törvényszék 1900. évi augusztus hó 28-án 5635. sz. a. hozott végzésével a hamis vád bűntette miatt megindított eljárást megszüntette abból az indokból, mert arra nézve, hogy özv. P. J.-né K. J.-t lopás miatt tudva hamisan vádolta volna, terhelő adat nincs ; és a megszüntetés folyományaként az ügyet a fennforogni látszó, a Btk. 260. §-a alá eső rágalmazás vétségének elbírálása céljából a járásbírósághoz tette át. A kir. ügyésznek ezen végzés ellen közbevetett felfolyamodását a p.—i kir. ítélőtábla 1900. évi november hó 19-én 2589. sz. a. ugyanabból az indokból elutasította. A kir. törvényszék és a kir. ítélőtábla ezekkel a határozatokkal megsértették a törvényt, nevezetesen a Bp. 268. vj-ának második bekezdésében foglalt rendelkezést, mert e szerint a törvényszék a vádiratot, ha a terhelt az ellen kifogást nem tett, csak a 264. §. 1—5. pontja esetében utasíthatja el és szüntetheti meg az eljárást; ellenben annak vizsgálatába: vájjon a terhelt ellen felhozott bizonyítékok elegendők-e arra, hogy bűnösségére nézve alapos gyanút keltsenek ? kifogás hiányában nem bocsátkozhatik, a vádiratot a 264. §. 6. pontja alapján el nem utasíthatja és az eljárást a bizonyítékok nem elegendő volta miatt meg nem szüntetheti; mert a vádiratnak ebből az indokból való elutasítását és az eljárásnak a bizonyítékok nem elegendő volta miatt való megszüntetését csak a vádtanács, még pedig csak a vádirat ellen tett kifogás a Bp. 259. és következő §-ai szerint tartandó tárgyalás alapján mondhatja ki. Az, hogy a törvényszék az ügyet a Bp. 268. §-a második bekezdése értelmében a járásbíróság elé utasította, itt figyelembe nem jöhet, mert ez a rendelkezés a hamis vád miatt folytatott eljárás megszüntetésének csak folyományát képezte. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve hatállyal nem bír, a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul.