Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)
l8l. szám. 223 idézett t.-c. 114. §-ára és a Kbtk. 22. §-ára való hivatkozással egyenként behajthatlanság esetén öt (5) napi elzárásra átváltoztatandó egyszáz (100) korona pénzbüntetésre ítélte el. A pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozó ezzel a rendelkezésével a n.—i kir. törvényszék megsértette a törvényt, mert az 1894 : XII. t.-c. 93. §-ának a) pontjába ütköző mezőrendőri kihágás büntetéséül kiszabható pénzbüntetés átváltoztatásánál nem a Kbtk.-nek, hanem az ennél később alkotott 1894 : XII. t.-c.-nek vonatkozó rendelkezései alkalmazandók. Minthogy pedig az 1894 : XII. t.-c. 114. §-ának második bekezdése, eltérően a Kbtk. 22. §-ában foglalt szabálytól, azt rendeli, hogy öt koronáig terjedő pénzbüntetés helyett egy napi elzárás állapítandó meg; s minthogy ez a szabály, ellenkező rendelkezés nem létében, a pénzbüntetésnek öt koronát meghaladó összegben való kiszabása esetében is alkalmazandó, nyilvánvaló, mikép a vádlottak mindegyikére kiszabott egyszáz korona pénzbüntetés, behajthatlanság esetére minden öt korona helyett egy napot számítva, nem öt, hanem húsz napi elzárásra lett volna átváltoztatandó. Ezeknélfogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve hatállyal nem bír, a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul.