Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

222 l8l. ssam. 1894:XII t.-c. J. E. 1904. évi november hó 23-án. 9572/1904. sz. Elnök: Kelemen Mór tanácsvezető kúriai bíró. Előadó: dr. Szegheő Ignác kúriai bíró. Koronaügyészség. dr. Tassy Pál koronaügyészi helyettes. A kir. Kúria a lopás vétsége miatt vádolt M. Sz. és M. M. ellen a m.—i kir. járásbíróság előtt folyamatba tett bűnvádi perben a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán következő végzést hozott: A koronaügyész jDerorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894 : XII. t.-c. 93. §-ának a) pontjábanj körülírt mezőrendőri kihágás büntetéséül kiszabható pénzbüntetés átváltoztatásánál nem a Kbtk. 22. §-a, hanem az idézett t.-c. I114. §-ának második bekezdésében foglalt az a szabály alkalmazandó, mely szerint öt koronáig terjedő pénzbüntetés helyett egy napi elzárás állapítandó meg. Megsértette tehát a törvényt a n.—i kir. törvényszék annyiban, amennyiben a M. Sz. és M. M. vádlottakra az említett mezőrendőri kihágás miatt egyenként kiszabott egyszáz (100) korona pénzbüntetést, behajthatlanság esetén öt (5) napi elzárásra átváltoztatni rendelte. Jelen határozat a felekre nézve hatállyal nem bír. Indokok: A M. Sz. és M. M. ellen lopás vétsége miatt folytatott bűnvádi ügyben megállapíttatván, hogy a nevezett vádlottak 1903. évi július hó 30-án éjjel P. J. b.—i lakos földjéről 60 koronát meg nem haladó értékű hét kereszt búzát kocsijukra raktak, annak elvitelében azonban az őket tetten ért káros által megakadályoztattak, a m.—i kir. járásbíróság 1903. évi szeptember hó 14-én 1903. B. 564/4. sz. a. hozott ítéletével M. Sz. és M. M. vádlottakat a Btk. 333. és 334. §-ai alá eső lopás vétségében bűnösöknek nyilvánította és fogházzal büntette. Vádlottak fellebbezésére a n.—i kir. törvényszék fellebbviteli tárgyalás alapján 1903. évi október hó 12-én 2750. sz. a. hozott, a felek megnyugvása folytán nyomban jogerőssé vált ítéletével a járásbíróság ítéletének a vádbeli cselekmény minősítéséről és a büntetés kiszabásáról rendelkező részét a Bp. 385. §-ának 1. b) pontjában megjelölt anyagi semmisségi okból megsemmisítette, vádlottakat az 1894 : XII. t.-c. 93. §-ának a) pontjában körülírt mezőrendőri kihágásban nyilvánította bűnösöknek és ezért az