Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

124 14-3- szám. Bp. hogy miután ebben az ügyben közérdek nem forog fenn, a vád képviseletét át nem veszi. A kir. járásbíróság az eljárást G. E. ellen a Btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazás vétsége miatt megindította, az 1902. évi március hó 5-ikére kitűzött tárgyalást az ügyészségi megbízott értesítése nélkül, annak távollétében megtartotta és a tárgyalás alapján 1901. B. 379 27. sz. a. hozott ítéletével vádlottat a Btk. 260. §-a alá eső rágalmazás vétsége miatt négy (4) hónapi fogházra ítélte és a bűnügyi költségek viselésére kötelezte. A z.—i kir. törvényszék ezt az ítéletet a vádlott fellebbezésére felülvizsgálván, az 1902. évi május hó 2-án tartott föllebbviteli tárgyalás alf.pján 1815. sz. a. hozott ítéletével vádlott fogházbüntetésének tartamát négy (4) napra leszállította; egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ez az utóbbi ítélet, minthogy a vádlott részéről az ellen beadott semmiségi panaszt visszautasító végzés ellen közbevetett felfolyamodás a kir. Kúria által elutasíttatott, jogerőre emelkedett ; a kiszabott büntetés végrehajtása azonban a folyamatba tett kegyelmi ügy elintézéséig függőben hagyatott. Mindkét alsófokú bíróság a föntebbiekben jelzett eljárásával a törvényt megsértette. A bűnvádi perrendtartás ugyanis a vád emelésének és képviseletének két módját vagy alakzatát különbözteti meg; egyrészt a közvádat és másrészt a magánvádat. A magánvád tárgyai kizáróan a Bp. 41. §-ában felsorolt vétségek és kihágások s ezek esetében a sértett, mint főmagánvádló a kir. ügyészségnek a vád képviseletére való előleges felhívása nélkül vádat emelhet és a vádat a Bp. 2. §-ának utolsó bekezdése értelmében első sorban és rendszerint a sértett képviseli. Ellenben a Bp. 41. §-ában fel nem sorolt büntetendő cselekmények kivétel nélkül közvád tárgyai, nem tevén különbséget e részben az, hogy azok a Btk. rendelkezései szerint csak a sértett fél indítványára üldözhetők-e vagy sem. Ezekben az esetekben a vádat a Bp. 2. §-ának első bekezdéséhez képest rendszerint a kir. ügyészség képviseli és fellépésében csak annyiban van korlátozva, amennyiben a Bp. 3. §-a szerint csak magánindítványra üldözhető cselekmény miatt az indítvány megtétele előtt vádat nem emelhet.