Büntetőjogi határozatok tára. I. kötet (Budapest, 1907)
9- §• 2. szám. 9 az ottani törvényszék előtt ellene folytatott bűnvádi ügynek a b.—i kir. törvényszékhez leendő áttételét és az ellene kibocsátott elfogató parancs visszavonását; s másrészt a b.—i kir. törvényszékhez intézett kérvényében az eljárásnak itt leendő folytatását szorgalmazta, minek eredményeként a b.—i kir. ügyészség B. B. M. ellen, akiről azt állítja, hogy az említett illetőségi bizonyítvány szerint magyar állampolgárrá lett és ki ellen ezekhez képest a Btk. 8. $-a értelmében belföldön kell eljárni a b.—i kir. törvényszék előtt a S. I. kárára elkövetett, a Btk. 379., 380. és 65. ,^-ai alá eső csalás bűntettének kísérlete, valamint a Sch. P.-nak F. L. L. útján hamis vallomásra történt reábirása által elkövetett, a Btk. 222. ^-ában közölt hamis tantizásra való reábirás bűntette miatt vádat emelt és a b.—i kir. törvényszék vádtanácsa a vádirat elleni kifogások fölött 1906. évi január hó 22-én megtartott tárgyalás alapján 3826. sz. a. hozott végzésével B. B. M-t, őt magyar honosnak mondván, az említett bűncselekmények miatt vád alá is helyezte. A végzésnek ezzel a rendelkezésével a törvény megsértetett. A fentebbiekben előadottak szerint ugyanis tény az, hogy B. B. M. a vád tárgyává tett bűncselekményeket, mint külföldi külföldön követte el; ellene tehát belföldön, amennyiben kiadatásnak helye nem lett volna, a Btk. 9. í;-a értelmében csak abban az esetben lehetett volna eljárni, ha az igazságügyminiszter a bűnvádi eljárás megindítását elrendelte volna, ami a jelen esetben nem történt. Az a körülmény, hogy B. M. a felmutatott illetőségi bizonyítvány szerint a terhére rótt bűncselekmények elkövetése után Kispest község kötelékébe tartozónak nyilváníttatott, a bűnvádi eljárásnak ellene belföldön az igazságügyminiszter engedélye nélkül való folyamatba télelét nem teszi jogosulttá, mert eltekintve attól, hogy B. M. a községi kötelékbe való felvételt az 1886 : XXII. t.-c. 15. $-ának utolsó bekezdése értelmében csak honosítás hozzájárultának feltétele mellett szerezhette meg; annak pedig az iratok között nincs nyoma, hogy B. B. M. az 1879: L. t.-c. határozmányainak megfelelően a magyar állampolgárságot megszerezte volna, reá vonatkozóan a Btk. 10. §-a értelmében a büntetőtörvénykönyvnek a külföldiekre megállapított szabályai abban az esetben is alkalmazandók, ha a vád tárgyává tett cselekmé-