Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

91 A K. T. 193. §-ához. A r.-t. képviselőinek jogköre. A részvénytársaságnak az igazgatóság a törvényes, de nem kizárólagos képviselője; eltekintve a közgyűlés törvényes hatáskörébe eső ügyektől, a részvénytársaságnak az ügyvitelre vonatkozó képviseletével más meghatalmazottak, vagy a társaság hivatalnokai — az állandó bírói gyakorlat értelmében cégvezetők is — a közgyűlés, vagy az igazgatóság által megbízhatók. A kereskedelmi meghatalmazottnak a képviseleti joga határain belül tett iogügyleti nyilatkozata az, általa képviselt részvénytársaságot — alapszabályszerű cégjegyzés hiányában is — jogosítja és kötelezi. (Kúria P. IV. 5091/1931.) Cégvezető kirendelése. A kir. ítélőtábla nem osztja az elsőbíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy az igazgatóság csak abban az esetben rendelhetne ki cégvezetőt, ha ebbeli jogosultságát a társasági alapszabályok kifejezetten megállapítják, a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy általában a részvénytársaságok közgyűlése ennek a jognak gyakorlását magának fenn nem tartja, ezt a jogot maga nem gyakorolja, az igazgatóság rendel ki cégvezetőt olyan esetben is, ha az alapszabályok erről kifejezetten nem is intézkednek, ily körülmények között pedig azt az álláspontot kell elfogadni, hogy a cégvezető kirendelésének joga, az alapszabályoknak a cégjegyzésre vonatkozó rendelkezéseinek korlátain belül, az igazgatóságot csak abban az esetben nem illeti meg", ha az alapszabályok a cégvezető kirendelésének jogát egyenesen a közgyűlésnek tartják fenn. (Budapesti kir. ítélőtábla P. VI. 2849/1929.) Szolgálali szerződés igazgatósági taggal. Hivatalnokokra bízható ügyviteli teendők. Az, igazgatóságnak az ügyek intézésére (K. T. 182. §-a), a cég jegyzésére (185. §.) ós képviseletére (186. §.) vonatkozó törvényes hatásköréibe tartozó teendőin kívül vannak a részvénytársaságnak olyan teendői, amelyek nem esnek az ügyvitellel Járó vezető munkakörbe, hanem az ügyvivők utasításainak végrehajtására szorítkoznak és amelyeket a K. T. 193. §-a értelmében is hivatalnokokra lehet bízni. Nincs tehát törvényes akadálya annak, hogy ilyen alárendeltebb végrehajtó teendők ellátására az igazgatóság valamelyik tagjával a szolgálati szerződések rendes kereteit meg nem haladó terjedelmű szolgálati szerződés köttessék, mert az említett elvi határozat célja csak annak megakadályozása volt, hogy az igazgatóság a maga vagy valamelyik tagja részére a részvénytársaság megterhelésével olyan vagyoni javadalmazást állapíthasson meg, amely az alapszabályokban tüzetes körülhatároltsággal nem foglaltatik vagy a közgyűlés által el nem határoztatott; ezze a céllal azonban nem ellentétes az olyan szolgálati szerződés, amelyben vállalt jogok és