Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

84 a felperesi vállalatnak egyik legnagyobb részvényese, nem illethette meg. A felperes alapszabályai értelmében a felperes cégjegyzéséhez két aláírás szükséges, W. G. tehát önálló cégjegyzésre s ennek megfelelően önálló szerződéskötésre jogosítva nem volt. A perben arra sem merült fel adat, hogy a felperes részvénytársaság igazgatósága W. G. igazgatót a vitás megállapodás létesítésére feljogosította vagy [hogy azt utólag tudomásul vette. Nincs jogalap arra, hogy a kérdéses megállapodás a felperest kötelező joghatállyal legyen felruházható, miért is az alperesnek a megállapodásra alapított védekezése nem volt figyelembe vehető. (Kúria P. I. 841/1936.) Titkos tartalék felhasználása miatt kárkövetelés az igazgatóság ellen. A részvénytársaság vagyondarabjainak az évi mérlegbe a valóságosnál alacsonyabb értékkel való beállítása és ehhez képest ily módon, vagy más uton rejtett tartalék létesítése csak akkor ütközik a törvénybe, ha az a részvényesek vagy mások jogainak kijátszására vagy megrövidítésére irányuló célt szolgál, avagy ha atz alacsonyabb értékelés, illetve a rejtett tartalék létesítése túlmegy azon a határon, amelyet a gazdasági és a jogi viszonyok józan mérlegelésén alapuló kereskedői előrelátás és óvatosság indokolttá tesz. A szakértői vélemény alapján azonban, amit az alsófokú bíróságok bizonyítékul elfogadtak, azt kellett megállapítani, hogy a jelen esetben rejtett tartalékok gyűjtése nem volt indokolatlan, mert azt a részvénytársaság vagyoni helyzetének biztonsága és az évi mérlegek eredményeiben az egyenletesség biztosítása egyaránt megkívánta. A részvénytársaság igazgatósága az ekként létesült rejtett tartalékot, — rendeltetésüknek megfelelően, — későbbi üzleti évek üzemi veszteségének fedezésére és ehhez képest az illető üzleti év ily veszteségének a mérlegből való kiküszöbölésére felhasználhatta:, de a rejtett tartalék létesítésénél irányadó és a fenn kiemelt szempontok sérelme nékül felhasznáhatta azt a későbbi üzleti években mérlegszerű nyereség képzésére is, mert a társasági alapszabályok 39. §-a, mely a részvényesek számára még a tartalékalap terhére is biztosított osztalékot, ezt nyilván megengedte. Az irányadó tényállás szerint a részvénytársaság bukása hirtelen, egyik napról a másikra következett be ós közvetlen oka az volt, hogy a betétesek az intézetet tartalékbetéteik kiadása végett megrohanták; tették pedig ezt olyan időben, amidőn a szakértő véleményével bizonyított tényállás szerint az igazgatóság tagjai a részvénytársaság főüzletágában, vagyis az ingatlanok forgalmi terén mutatkozó kedvező viszonyokra tekintettel még mindig bizalommal lehettek a részvénytársaság vagyoni helyzetének jövőbeli kedvező fejlődése iránt. Ily körülmények közt pedig az igazgatóság tagjai, köztük az alperesek is, még közvetlenül az intézet hirtelen bukása előtt is jóhiszeműen, vagyis a köteles gondosság megsértése nélkül feltételezhették, hogy a rejtett tartalékoknak nyereségképzésre felhasználása ós a társasági vagyon immobilizálódása nem rejt magában lényeges veszélyt a részvényesek és a hitelezők érdeke szempontjából és nem fog ezek károsodására vezetni. Ehhez képest adott esetben az igazgatóság tagjai-