Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

82 gatósági tagok vétkessége folytán osztalékigényében ós részvényértékesítési lehetőségében szenvedett. A felperes az állítja, hogy a részivényeire eső 1936. évi osztaléktól az alperes igazgatósági tagok vétkes maga tartása folytán esett el. Az igazgatóság tagjait terhelő törvényes felelősségre alapított ily kártérítési követelés érvényesítésének pedig sem a részvénytársaság ellen indítandó per, sem a közgyűlési határozat megtámadása és megsemmisítése — az előrebocsátottakból folyóan — nem előfeltétele. A keresetet elutasító dön tés ellen irányuló felperesi felüvizsgálati kérelem még sem vezethetett sikerre. A 30/1937. M. E. sz. rendelet szerint alkalmazandó 1210/32. M. E. síz. rendelet értelmében ugyanis a részvénytársaság az üzletóv nyereségének hovafordítása tárgyában az esetben, ha az óvatos üzletvezetés úgy kívánja — alapszabályi rendelkezés ellenére is — úgy határozhat, hogy a társaság sem osztalékot, sem a nyereség terhére az igazgatóság tagjai részére semmiféle díjazást vagy nyereségrészesedést nem fizet és a kimutatott nyereség felett a közgyűlés elhatározásához képest az 1210/1932. M. E. sz. rendelet 1. §-ában megjelölt módon rendelkezhetik. Ebből folyóan, ha való volna is az, hogy a szóbanlevő részvénytársaság 1936. december Sl-iki vagyonmérlege az alperesek vétkességének közbenjötte nélkül is helyes mérlegösszeállítás mellett nyereséget tüntetne fel, ebből a tényből még nem lehet megállapítani azt, hogy a nyereség aránylagos részének kifizetését a felperes követelhetné, mert a nyereség felett a részvénytársaság az osztalékfizetést kizáró módon is intézkedhetik és ez a határozata megtámadás tárgya sem lehet. (1210/1932. M. E. sz. r. 1. §. 3. bek.) Addig tehát, amíg a felperesnek az osztalék fizetéséhez való joga törvényes szabály vagy közgyűlési határozat alapján meg nem nylik, az osztalékot károsító alperesi magatartáson alapuló kártérítési követelés érvényesítése időelőtti, ez okból a felperes keresete — annak érdemi elbírálása nélkül — ezúttal elutasítandó. (Kúria P. IV. 5749/1939.) Igazgatóság felelőssége törvénybe ütköző kiadásért. A zárószámadásoknak olyan tényleg kifizetett tételt is magukban kell foglalniok, amelyet az igazgatóság esetleg törvénybe, vagy jóerkölcsbe ütköző célra adott ki, mert különben a mérleg hamis. A törvénybe vagy jóerkölosökbe ütköző célra történt fizetés lehet alapja az igazgatóság feleletre vonásának és ha a közgyűlés az ügylet semmissége miatt az eredeti állapot visszaállítását igényli, lehet alapja annak, hogy ugyanezt az összeget a közigyűlés a zárószámadásokban követelésként is feltüntesse. Addig azonban, míg a közgyűlés ilyen igényt nem támaszt, a követelés feltüntetésének nincsen helye. (Kúria P. IV. 139/1938.) Igazgatósági tag lemondása után felelősségre vonás. A részvénytársasággal szemben felperes jogviszonya az 1931. évi október havában keletkezett, amiből önként következik, hogy a perbeli ügylet tekintetében a részvénytársaság igazgatóságát a K. T.