Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)
54 nak a hatását nem enyésztetik el. Amennyiben alperesnek valamelyik igazgató társának jogellenes eljárásából kára merült is fel, ez csupán arra adhatnak neki esetleg alapot, hogy az illető igazgató társa ellen kárkövetelést igényelhessen, de ez őt a saját mulasztásaival harmadik személynek okozott károkért való felelőssége alól fel nem menti. (Kúria P. IV. 6940/1930.) Igazgatóságon kívül más képviselők. A részvénytársaságnak az igazgatóság törvényes, de tekintettel a K. T. 193. és 197. §-aira, nem kizárólagos képviselője. (Kúria P. IV. 5091/1931.) Igazgatósági tagok között magyar állampolgároknak is kell lenniük. A kir. ítélőtábla álláspontja szerint habár való az, hogy az 1930: V. t.-c. nem írja elő, hogy az ügyvezetőknek magyar állampolgároknak és olyanoknak kell lenniök, akik Magyarországon laknak, azonban indokolt az elsőbíróság által felhívott annak, a részvénytársaságoknál — a kir. ítélőtábla által hozott határozatokban is — kifejlődött bírói gyakorlatnak megfelelő alkalmazása, amely szerint a társaság képviseletéről úgy kell gondoskodni, hogy a társaságokat a magyar törvény területén lakó magyar állampolgár ügyvezetők is kellően képviselhessék. Ugyanis a bíróságok csak ez esetben tudják a társasággal szemben a törvényes felügyeletet hathatósan teljesíteni és az 1930: V. t.-c. 110. §-ában meghatározott kereskedelmi vétségek fennforgása estén a mulasztásokat megtorolni. (Budapesti kir. ítélőtábla P. VI. 3634/1941.) Az igazgatósági tag szolgálati viszonyban is állhat. Elhatárolás az igazgatósági teendőktől. Az 1(931. évtől kezdve a felperes munkatevékenysége úgy módosult, hogy a társaság egész ügyvezetését évről-évre megújított, egy évi időtartamban meghatározott szerződéssel maga vette át, amennyiben az alperes a külön alkalmazott ügyvezető igazgató szolgálati viszonyát megszüntette és helyette a felperes vállalkozott a részvénytársaság „ügyeinek olyan felelősséggel vezetésére, mint egy ügyvezető igazgató". A felperesnek ez a teljes elfoglaltságot jelentő új ügyvezetői munkaköre már kívül esett egy-egy igazgatósági tag munkájának szokásos méretein és olyan természetű volt, amelyet a részvénytársaságok általában alkalmazottakkal szoktak végeztetni. A felperesnek ez a tevékenysége már nem a megbízás^ hanem a szolgálati jogviszony körébe esik. A szolgálati viszonynak ugyanis lényeges ismérve az, hogy a munkavállaló a tevékenységét vagy annak egy részét a munkadó részére a háztartása, gazdasága vagy üzlete körében teljesítendő szolgálatokra ellenérték mellett függési viszonyban tartós folytonossággal lekösse. A felperes tevékenysége nem egyes, külön reábízott ügyek megbízásszerü ellátásában merült ki, hanem — a már a munkája természeténél, az ügyvezetés körébe