Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

31 vény tulajdonosát lehet tekinteni, a felperes részvényesi minősége attól függ, hogy tulajdonosa volt-e akár csak egy alperesi részvénynek is és pedig úgy már a megtámadott közgyűlési határozat hozatalakor, mint a per egész folyama alatt is. Tekintve azt, hogy a K. T. 1T2. §-a értelmében a bemutatóra szóló részvények átruházása azok átadása által történik, a részvény birtokosi minőségét részben a keresetlevélhez csatolt közjegyzői tanustívány tartalmával, részben egy részvénynek elnöki letétbe helyezésével már igazolt felperest nem lehet kötelezni további és pedig részvénytulajdonosi minőségének igazolására is, vagyis annak kimutatására, hogy ő valóban tulajdonjog átszállására alkalmas jogügylet útján szerezte részvényét vagiy részvényeit. Az ellenkező bizonyítástól azonban az alperest elzárni nem lehet és mert az alperes a felperes részvénytulajdonosi minőségét nemcsak tagadta, hanem annak ellenkezőjét bizonyítani is kívánta, alapos az alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság a fentiekkel ellentétben az ellenbizonyítás felvétele nélkül állapította meg a felperes részvényesi minőségót. (Kúria P. IV. 219/1938.) Hányad részvényes meg tá tnadás i joga. A m. kir. Kúria P. IV. 1241/1937. sz. határozatában már kimondotta, hogy a hányadrészvényesnek, ha hányadrószvényeinek együttes névértéke egy egész részvény névértékét el nem éri, önmagában nincs jogosultsága közgyűlési határozat megtámadására. Ezt a szabályt, ha a részvény többek közös tulajdona, az egyes társtulajdonosokra (résztulajdonosokra) is alkalmazni kell, mert ezek jogállása csak formailag különbözik a hányadrész-vény (megosztott részvény) tulajdonosainak jogállásától, de lényegileg azokétól el nem tér. Ehhez képest azt a kérdést, hogy az V. rendű felperes, mint résztulajdonos, önmagában jogosult-e a közgyűlési határozat megtámadására, nem a többségi elv, hanem a fenti jogszabály alapján kell eldönteni és pedig tagadólag. Minthogy e szerint V. rendű felperest a vitás közgyűlési határozatok meghozatala idején a megtámadás joga 88/100 arányú részvénytulajdona fennállása esetén sem illette, az előző pontban említett joggyakorlat szerint ily jogot akkor sem szerezhet, ha a birtokában lévő részvény 12/Í00-ad részét utóbb joghatályosan meg is szerezte. (Kúria P. IV. 153/1939.) Határozattal egyetértő részvényes nem perelhet. A bírói gyakorlatban kifejlődött jogszabály szerint a közgyűlési határozatot nem támadhatja meg az a részvényes, aki annak hozatalában maga is részt vett. Ezzel a részvényessel nyilván egy tekintet alá esik: az a részvényes is, aki a megtámadott határozatot hozó vagy későbbi közgyűlésen olyan magatartást tanúsított, amelyből okszerűen arra lehet következtetni, hogy a megtámadott határozattal maga is egyetért. Annak felderítése céljából, hogy felperes tanusított-e ilyen magatartást, szükségesnek mutatkozik annak tisztábahozatala, hogy7 felperes az 1935. évi október hó 14-én tartott köz-