Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

21 gyűlésnek az a határozata, amellyel L. P. részvényei után részvényenkint 1 P osztalékot állapított meg, szemben az ugyanolyan értékű többi részvények után megállapított 2 P osztalékkal és pedig akkor is, ha a részvények tulajdonosa az osztaléknak ilymódon való megállapításához hozzájárult oly megállapodás alapján, amelynek értelmében a határozat szerint elvont osztaléknak megfelelő összeget más címen a r. t. az ő javára elszámolta. Minthogy az osztalékjognak ez a megsértése a közgyűlési jegyzőkönyvből kitűnik és az osztalékhoz való jog a részvényekhez fűződő közérdekű jogszabályon alapul, az ezt sértő közgyűlési határozatot a cégbíróságnak felügyeleti jogánál fogva meg kell semmisíteni. (Kúria Pk. IV. 4478/1935.) Részvényes és a részvénytársaság konkurráló pere az igazgatóság ellen. A Kt. 189. §-ának abból a rendelkezéséből, amely a törvénnyel vagy az alapszabályokkal ellenkező intézkedésével, vagyis vétkesen kárt okozó igazgatósági tagok kártérítési felelősségét általánosságban a „károsulttal" szemben és abban az esetben is megállapítja, ha a törvény vagy alapszabályellenes intézkedés közgyűlési határozaton alapszik, — következik, hogy a vétkes igazgatósági tagok ellen közgyűlési határozat nélkül is, valamint közgyűlési felmentvény ellenére is a Kt. 189. §-a alapján saját jogán a károsult részvényes keresettel követelheti annak a kárának a megtérítését, amelyet közvetlenül vagy közvetve ő maga szenvedett. A részvényesnek ezt a kereseti jogát nem szünteti meg, sem annak akár csak időlegesen útját nem állja az a lehetőség, hogy a részvénytársaságnak okozott kár megtérítését utóbb maga a részvénytársaság sikerrel követelheti, mert ha a részvénytársaság vagyonának helyreállításával a részvényes közvetett kára is egészben vagy részben megtérült, ez a körülmény a részvényessel szemben az alapját vesztett szolgáltatás visszatérítése adhat jogszerű okot. (Kúria P. IV. 1114/1937.) Osztalékjog korlátozása az alapszabályokban. Közgyűlés nem veheti el az osztalékjogot. Az alapszabályoknak az a rendelkezése, amely a tiszta nyereségnek az ugyanezen §-ban meghatározott levonások után fennmaradó részét csak az esetben rendeli osztalékként a részvényesek között felosztani, „amennyiben a közgyűlés másként nem határoz", a m. kir. Kúria P. K. IV. 3332/1931/93. számú végzése értelmében törvényellenes. A K. T. 163. §. második bekezdése értelmében ugyanis a részvényes igényt tarthat a részvénytársaság fennállása alatt arra a tiszta haszonra, amely az alapszabályok szerint a részvényesek közt felosztásra kerül. Ebből az következik, hogy az alapszabályok korlátozhatják ugyan az egész tiszta nyereségnek felosztását azazal, hogy a tiszta nyereségből bizonyos célokra (pl. tartalékokra, az igazgatóság részére) meghatározott összegek levonását rendelik, de a közgyűlésen döntő többség szabad tetszésére nem bízhatják azt, vájjon a tiszta nyereségnek az alapszabályszerű levonások után