Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

22 fennmaradó részét is kizárni kívánja-e a felosztásból. A tiszta jövedelemből a vállalat érdekei által megengedhető bizonyos fokú részesedós ugyanis a részvényhez fűződő, annak forgalmi értékét elsősorban érintő alapvető jog. A közgyűlési többség részére az alapszabályszerű levonásokon felüli tiszta nyereség hovafordítása tekintetében tehát az alapszabályokban engedhető jogkör nem terjedhet annyira, hogy elvonhassa a részvényesektől a tiszta nyereségnek azt a részét is, amely a mindenkori üzleti év végén, a részvénytársaság vállalatai érdekeinek nyilvánvaló veszélyeztetése nélkül fel osztható. (Bpesti kir. törvényszék Cg. 3266/1935/69.) Osztalékjog korlátozása az alapszabályokban. A K. T. 163. §-ának azt az intézkedését, hogy a részvényes igényt tarthat arra a tiszta haszonra, amely az alapszabályok szerint a részvényesek közt felosztásra kerül, a kir. Kúria állandó gyakorlatában (1931. VII. 1. Pk. IV. 3332/1931. Hj. Dt. XXIV. 98.) úgy értelmezi, hogy az alapszabályok korlátozhatják ugyan az egész tiszta nyereségnek felosztását azzal, hogy a tiszta nyereségből bizonyos célokra meghatározott összegeknek a levonását rendelik, de a közgyűlés többségének szabad tetszésére nem bízhatják azt, vájjon a tiszta nyereségnek az alapszabályszerű levonások után fennmaradó részét is kiizárni kívánja a felosztásból. A tiszta jövedelemijén a vállalat érdekei által megengedett bizonyos fokú részesedés ugyanis a részvényhez fűződő, annak forgalmi értékét elsősorban érintő alapvető jog. Törvénybe ütközik tehát a részvénytársaság alapszabályainak az 52. §-a, amely 1. a részvénytársaság szabad tetszésére bízza az osztalék felosztását megelőző levonásokat anélkül, hogy a levonásokat meghatározná, vagy korlátozná legalább azzal, hogy a levonások nem vonhatják el a részvényestől a tiszta nyereségnek azt a részét is, amely a mindenkori üzleti év végén a részvénytársaság vállalati érdekeinek nyilvánvaló veszélyeztetése nélkül felosztható és 2. törvénybe ütközik a részvénytársasági közgyűlés szabad tetszésére bízni azt, hogy a 4% osztalék kiosztása után fennmaradó összeg hova fordításán mikép rendelkezik anélkül, hogy ez a. rendelkezési jog is az előző pontban körülírt korlátozás alá esnék. (Bpseti kir. ítélőtábla P. VI. 12.112/1934/271.) A K. T. 164. §-ához. Hányadrészvényes jogköre részvény összevonáskor. A felperes nem támadta meg keresetében a részvény összevonást kimondó 1930. október 23.-Í közgyűlési határozatot és az ennek megfelelő, a részvények névértékére vonatkozó alapszabályi megállapítás a bejegyzett alapszabályokban — megsemmisítés híján — ma is szerepel. A részvények összevonását kimondó közgyűlési határozat tehát ezidő szerint joghatályos (K. T. 181. §.).