Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

105 Mérleg valódiság. Vagyoniételek müy cím alatt veendők fel a mérlegbe f Eredménykimutatás kellékei, l'itkos tartalék létesítése. A mérleg- valódisága megköveteli, hogy a társaság vagyontárgyainak értékét a mérleg feltüntesse, az azonban ebből a szempontból közömbös, hogy az egyes vagyontárgyakat a mérleg milyen összefoglaló cím alatt tünteti fel. A K. T. lí)9. §-a, de az alperesi alapszabályok sem foglalnak magukban olyan szabályt, amely kötelezően meghatározná, hogy az ilyen vagyontételek milyen címen veendők fel a mérlegbe. Az tehát, hogy a két alperesi leányvállalat egyike más címen szerepel a mérleg vagyonoldalán, mint a másik, sem törvénybe, sem az alperesi alapszabályokba nem ütközik és ezért ezen a címen az alperes vonatkozó közgyűlési határozata megsemmisítésének helye nincsen. A fellebbezési bíróság végítélete ennyiben az alperes alapos felülvizsgálati kérelme folytán megváltoztatandó volt. Az állandó bírói gyakorlat értelmében a két részre tagolt zárszámadások második részének, az eredmény-kimutatásnak is meg kell felelnie a K. T. 199. §-a követelményeinek, tehát abban külön tüntetendők fel a bevételek, külön a kiadások és ezeknek egybevetése útján mutatandó ki az üzleti év eredménye; ezért az olyan eredménykimutatás, mely a bevételeket a kiadások egy részével már csökkentett összegben állítja szembe az általános kiadások tételeivel, ennek a követelménynek meg' nem felel és így még nagy általánosságban sem nyújt a részvénytársaság jövedelmezőségéről felvilágosítást. Való ugyan, hogy az eredménykimutatásnak szőllöbirtokköltségtétele, mely a peres felek meggyőző előadása szerint a 100— 200 pengő bevétellel már csökkentett tétel, ekként nem felel meg a K. T. 199. §-a fenn említett követelményének, ámde ez az előre levont tétel csekély összegű volta miatt nem teszi lehetetlenné azt, hogy a részvényes a vállalat jövedelmezőségéről nagy általánosságban felvilágosítást nyerjen. Ennek hiányában pedig nincsen kellő oka annak, hogy a közgyűlésnek zárószámadásokat megállapító határozata ezen a címen is megsemmisíttessék. A felperes csatlakozási kérelmében felhozott ilyen irányú támadás tehát alaptalan. A részvénytársaság' vagyontárgyainak az évi mérlegben a valóságosnál alacsonyabb értékkel való beállítása és ilyen, vagy más úton rejtett tartalék létesítése csak akkor ütközik a K. T. 199. §-ába, ha az a részvényesek vagy mások jogainak kijátszására, vagy megrövidítésére irányuló célt szolgál, avagy, ha az alacsony értékelés, vagy a rejtett tartalék létesítése túlmegy azon a határon, amelyet a jogi és gazdasági viszonyok józan mérlegelésén alapuló kereskedői előrelátás és óvatosság indokolttá tesz. A Kúria a felperes által előterjesztett számbeli adatok figyelembevétele mellett sem tartja a leányvállalatokban rejlő alperesi érdekeltség értélvelését a fenti értéken túlmenőnek. De arra sincsen adat a perben, hogy ez az értékelés egyenesen a részvényesek vagy mások érdekeinek kijátszására vagy megrövidítésére irányulna. A felperes idevonatkozó csatlakozási támadása tehát nem alapos. (Kúria P. IV. 2807, 1940.)