László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet második rész (Budapest, 1928)

82 — Mt. 1554—1558. §§ — Az állandó bírói gyakorlat szerint a munkaadót a nyugdíjfizetési kötelezettség abban az esetben is terheli, ha az alkalmazottai és azok hozzátartozói nyugdíjigényeinek a kielégítésére önálló jogalanyisággal bíró nyugdíjintézetet létesített. A munkaadót ez a kötelezettség a nyugdíjintézet mellett mint közvetlen adóstársat, s azzal egyetemlegesen terheli. (C. 4641/1926. Mj. Dt. XX. 11.) Sem tiltó törvénybe, sem a jó erkölcsökbe nem ütközik, és így a szolgálati szerződésben joghatályosan kiköthető, hogy a szolgálatból súlyos kötelességszegés miatt elbocsátott hivatalnok a nyugdíjalapra vonatkozó minden jogát elveszti. (C, 540/1913.) A szolgálatát állásának megszűntetése okából, habár felmondás nélkül és így önként elhagyó alkalmazott és szolgálatadója között az eddigi fennállott szolgálati viszony megszűnése egyik félnek a hibájára sem lévén visszavezethető, a szolgálatadónak az alkalmazott által befizetett nyugdíjilletmények visszatartásához nincs jogcíme s így azokat a főnök az alkalmazottaknak a szolgálatból történt kilépése alkalmával kiadni tartozik. (C. 160/1906.) Érvényes a r.-t. alapszabályainak oly intézkedése, hogy a nyugdíj csak a fizetés egy meghatározott részének alapulvétele mellett szabassék ki s az alkalmazott mégis a teljes járandóság után számított százalék arányában tartozik a nyugdíjalaphoz hozzájárulni. (C. 10260/1915.) Ha valamely nyugdíjalappal és nyugdíjszabályzattal bíró részvénytársaság nyugdíjszabályzata azon intézkedést tartalmazza, hogy a nyugdíjjogosultság csak abban az esetben szűnik meg, ha a nyugdíj-jogosult oly súlyos vétséget vagy bűntényt követ el, mely miatt bíróilag elítéltetik, a nyugdíj-alapra befizetett összegeket azonban még az olyan hivatalnok is visszakapja, ki az imént említett esetek egyikének fenforgása miatt a szolgálatból azonnal elbocsátható volt: a társaság kötelékéből .kilépő hivatalnok nyugdíjat csakis bűntett vagy vétség elkövetése esetében nem követelhet és az alkalmazott nyudíjigényére nézve közömbös az, hogy kötelességét pontosan és híven teljesítette-e avagy adott-e okot arra, hogy szolgálatából felmondás nélkül elbocsátassék, mert a nyugdíjalap az alkalmazottak befizetéseiből alakul, külön kezelendő és nyugdíjigény elbírálásánál csakis ezen alap szabályzata veendő irányadóul. Az a körülmény, hogy felperes más alkalmazásban van, minthogy a nyugdíjigény szabályozása a takarékpénztár és alkalmazottai között szerződéses viszonyban leli alapját, a nyugdíj-jogosultságra befolyással nincs. (C. 1409/1894.) A keresethez A) a. csatolt szerződés 14. pontja értelmében a színész-egyesület és nyugdíjintézet alapszabályai a szerződést jogilag kiegészítő és mindkét szerződő félt egyaránt kötelező részét képezik, A szinész-egyesület és nyugdíjintézet alapszabályai V, fejezetének 10. §-a értelmében az igazgató csak olyan