László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet második rész (Budapest, 1928)

— Nyugdíjigény — 83 tagokat szeiződtethet, aki a szinészegyesületnek tagja, s ha kezdőt szerződtet, köteles annak nevét az egyesületbe leendő felvétel végett, egy két alatt a központi igazgatótanáccsal tudatni, a 11. § a) pontja értelmében pedig minden egyes szerződést annak tényleges életbeléptetése idejétől számítva, legföljebb 14 nap alatt a központi igazgató-tanácsnak bejelenteni tartozik. Felperes az alperes beismerése szerint a szerződés megkötésekor kezdő színész volt s alperes az említett kötelezettséget, a szinészegyesület és nyugdíjintézet igazgató-tanácsának 1894, nov. 8. 6353. sz. a. és 1895, márc. 5. 975. sz. a. kelt átiratai szerint a szerződésnek 1892 okt. 1, napjára megállapított életbelépésétől számítva több mint két éven át nem teljesítette és azt a lejárt időre kiterjedő hatállyal ezen túl sem teljesítheti, mi által felperest a színész-egyesület és nyugdíjintézet tagjait megillető jogoktól megfosztotta, felperest tehát az által nem teljesített és már nem is teljesíthető szerződés hatálytalanítását követelni jogosítva volt. (C. 7748/1895.) A vármegye törvényhatósága által létesített s kezelt községi nyugdíjalap elleni per a vármegye törvényhatósága ellen indítandó meg. — A nyugdíjigények érvényesítése, mint magánjogi követelés, a polgári bíróság elé tartozik. — A vármegye törvényhatósága által hozott nyugdíjszabályok megváltoztatása tárgyában hozott szabályrendelet a végrehajthatóság szempontjából szintén az 1886 : XXI, tc. 11, §-ának rendelkezése alá esik, ennélfogva nem bír joghatállyal a módosításhoz fűzölt az a kijelentés, hogy az a meghozatal napján lép hatályba, (C. 9302/1903.) Azon nyugdíjszabályzat, mely a tisztikarral sohasem közöltetett, habár azt a főkáptalan jóvá is hagyta, a káptalant nem kötelezi s arra a tisztviselők nyugdíjigényt még az esetben sem alapíthatnak, ha a káptalan ezen nyugdíj szabályzat után egyeseknek ennek alapján szabta meg a nyugdíjat. A nyugdíj kiszabásánál a természetben kiszolgáltatott illetmény piaci ára tekintetbe vétetett. (C, 5270/1905.) A takarékpénztár volt igazgatójának évi segélydíjat szavazott meg s azt az intézel fennállásának tartamára kívánta biztosítani, amiért is ha a takarékpénztár fennállásának időtartamát meghosszabbította és ez alapon működését alapszabályszerűleg folytatja, az alapszabályoknak részbeni módosítása nem bír azzal a hatállyal, mintha az eddigi fennállolt takarékpénztár megszűnt és helyébe egy új intézet alapult volna, s nincs jogosítva a .segélydíj fizetését megtagadni, (C. 637/1904.) A részvénytársasági közgyűlés azon határozata, amellyel a vezérigazgatónak az egyesület ügyei körül szerzett kiváló érdemeinek elismerése s méltánylásul nyugdíjjogosultságát és nyugdíját, tekintet nélkül szolgálati éveire, a nyugdíj szabályokban foglaltaknál kedvezőbben megállapítja, nem tekinthető olyannak, amely a vezérigazgató özvegyére is kiterjedne s ezért az özvegy nyugdíjat csak akkor és annyiban követelhet, amikor és 6*