László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet második rész (Budapest, 1928)

182 -r Í899:XL1. tc. 25—32. §§ — annyi munkabért megfizetni, amennyi a szerződésben megjelölt egész munkaidő vagy munkamennyiség után járt volna a munkásnak. 25. §. Az a fél, aki a szerződést a 15., 16. illetőleg a 22., 23. §. alapján felbontani akarja, köteles a másik felet a felbontás okául felhozott eset tudomására való jutása után legfeljebb három nap alatt szóval vagy ezen az időn belül feladott ajánlott levélben értesíteni. Aki a szerződés teljesítését ilyen közlés nélkül szünteti meg, szerződés-szegőnek tekintendő. 26. §. Az a körülmény, hogy a munkaadó egy vagy több munkással szemben a szerződést felbontotta, a többi munkást a szerződés felbontására nem jogosítja, viszont az egyes munkásokkal szemben érvényesíthető bontó okok sem jogosítják fel a munkaadót arra, hogy a szerződést a többi munkással szemben is felbonthassa. (32., 34. §.) NEGYEDIK FEJEZET. Vegyes intézkedések. 27. §. Az a vállalkozó, vagy megbízott, aki munkások felfogadása végett valamely községben megjelenik, köteles a község elöljáróságánál azonnal jelentkezni, s ha mint megbízott jár el, meghatalmazását felmutatni. (33. §.) 28. §. A vállakozó az egész munkának a megrendelő által való átvételéig, a munkásoknak szerződésből eredő követeléseiért közvetlenül akkor is felelős, ha a munkásokat nem ő, hanem személyzete vagy alvállalkozó alkalmazta volt. 29. §. Az a vállalkozó, aki maga vagy akinek intézkedésére jogosult megbízottja a jelen törvény 32. «§>-ának első bekezdése alapján két éven belül két ízben jogerősen elítéltetett, az állami, törvényhatósági, községi és társulati munkavállalatokból a földmívelésés a kereskedelemügyi m. kir. miniszterek együttes