László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet második rész (Budapest, 1928)

— Útépítő munkások — Í81 azonnal való bejelentésének kötelességét ezen rendelkezése nem érinti. 21. §, A munkásnak a szerződésből eredő követelései sem kincstári, sem községi, sem magánkövetelés címén végrehajtás alá nem vonható. A munkaadó csődjében a munkások összes követelései a tömeg tartozásának tekintendők. 22. §. A 16. §-ban megjelölt eseten felül a munkaadó (megbízott) jogosult a szerződést azzal a munkással szemben felbontani, aki a szerződés megkötése utáni időben: a) a munkaadót (megbízottat), hozzátartozóját tettleg bántalmazza; testi épsége, vagy vagyona ellen büntetendő cselekményt követ el vagy ilyet megkísérel; b) az 1898 : II. tc. 65., 66. §§-aiba ütköző kihágás miatt elítéltetett; c) a munkabér kijelölése után munkásigazolványának átadását és általában szerződési kötelezettségének teljesítését megtagadja. 23. §. A munkás a 15., 16. §-aiban megjelölt eseteken felül akkor is jogosult a szerződés felbontására: a) ha a munkaadó (megbízott) őt vagy hozzátartozóját tettleg bántalmazza, vagy testi épsége, élete, vagyona ellen irányuló büntetendő cselekményt követ el, vagy ilyet megkísérel; b) ha a munka teljesítésére betegség miatt képtelenné válik; c) ha arra az időre, melyben a szerződést kellene teljesíteni, katonai szolgálatra behívatik; d) ha a munkaadó vele szemben a szerződés megállapodásait vagy a törvény rendelkezéseit meg nem tartja. 24. §. A szerződés felbontása esetében a munkásnak a jogos levonások mellett csak a tényleg megszolgált munkabér fizetendő ki. A 23. §. a) és d) pontja esetében azonban az odaés visszaszállítás költségein felül köteles a munkaadó