László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet második rész (Budapest, 1928)

176 — Í899.XLI. tc. 3—12. §§ — 3. §. A munkás és munkaadója közti szerződés feltételeinek megállapítása a felek szabad egyezkedésének tárgya; a törvénnyel ellenkező megállapodások azonban érvénytelenek. 4. §. Minden szerződésnek, illetőleg feljegyzésnek (7. §.) tartalmaznia kell: a) a munka nemének, időtartamának vagy méretekben kifejezett mennyiségének megjelölését; b) a munkabér megállapítását, átalányösszeg vagy az egységár szerint; c) szállítási költségekre, előlegekre, továbbá a munkaeszközökre, az elszállásolásra, a tüzelőanyagra és az ivóvízszállításra vonatkozó megállapodásokat. 5. §. Ha a munkások nem közös munkatéren, közösen teljesítendő munkára vállalkoznak, a szerződésben a munkások egyetemleges kötelezettségét megállapítani nem szabad. (32. §.) 6. §. A munkaadó (megbízott) szállítási költség címén a szállítás tényleges költségének megfelelő öszszeget, előleg vagy kölcsön címén pedig legfeljebb annyit adhat a munkásnak, amennyit ez a szerződésben meghatározott munkabér mellett két hét alatt valószínűleg megkereshet. (32. §.) 7. §. A szerződés, ha a munka egészben vagy nagyobb részében a munkások lakhelyén teljesítendő, vagy ha a munkához tíznél kevesebb munkás alkalmaztatik, szóval is megköthető. Minden más esetben a munkaadónak a szerződés létrejöttéről s a megállapodásokról a munkásnak, illetőleg a munkások megbízottjának a megegyezés helyén, írásos feljegyzést kell átadni, vagy pedig a szerződést két tanú, vagy egy hivatalos tanú előtt írásba kell foglalni. (32. A szerződés bélyeg- és illetékmentes. 8. §. A szerződéskötésnél hatósági tanuként községi elöljárók, törvényhatósági tisztviselők, kir. mérnökök, folyammérnöki, kultúrmérnöki és államépítészeti hivatali és vasúti tisztviselők, s amennyiben nem a vízi társulat által házilag foganatosított munkához