László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet második rész (Budapest, 1928)

102 — Ml. 1516. § — Az, hogy I. r. alp. kereskedősegédnek tekintendő, kétségtelen, mivel maga felp. is őt évi fizetés kikötése mellett helyi ügynöki, tehát segedi minőségben fogadta fel. Tekintve már most, hogy az 1884-.XVII. tc. (ipartörvény) 92. ^-a u. bek., a 94. & h) p. és 39. § ut. el. bek. foglalt rendelkezésekből kitűnik, hogy az id. törv, 90. és 108. í§-ai és ezekkel kapcsolatosan a 157. 4 rendelkezései kereskedősegédekre is alkalmazandók: felperesnek a 90. és 108. §-okban a közérdek szempontjából tett intézkedéseiből folyó kötelessége volt I. r. alperesnek felfogadásától mindaddig tartózkodni, míg alkalmas módon meg nem győződött arról, hogy I, r. alperes alkalmaztatásának előbbi szolgálati viszonya útjában nem áll, a jelen esetben annyival inkább, mivel a szerződés megkötésének ideje csak 10 nappal előzvén meg a szolgálat kikötött megkezdésének időpontját: az előbbi szolgálat felmondása után I. r. alperesnek elegendő idő sem állott többé rendelkezésére. Minthogy felperes eme köteles elővigyázattal az A) alatti megkötésnél nem élt, ezáltal pedig az ipartörvény 157. >§-a c) pontját sértette meg: a törv. határozott tilalma ellenére kötött A) a. szerződésből kereseti jogot sem az egyenes kötelezettségben álló I, r., sem az ezért kezességet vállalt II. r. alperes ellenében nem származtathat. (€. 380/1894.) A felmondási járadékot csak az követelheti, ki évi fizetéssel fogadtatott fel és kit a szolgálatot adó fél ok nélkül elbocsátott. Minthogy azonban felperes alperes által ideiglenes és határozatlan időre fogadtatott fel és szolgálatát anélkül, hogy alperes á.ltal elbocsátatott volna, hagyta el, ezáltal pedig közte és alperes közt az eddigi viszony megszűnt és igy neki fizetés esek addig járt, míg szolgálatát tényleg teljesítette: ennélfogva őt keresetével elutasítani kellett. i(C 746/1894.) A szolgálati szerződésnek a szerződő felek egyike részéről történt jogosulatlan felbontása esetében, hogyha az ipartörvényben és a kereskedelmi törvényben szabályozott viszonyok valamelyike ienn nem forog és a szerződő felek egymás között kifejezetten nem szabályozták a szolgálati szerződésnek megszüntetését vagy annak bármelyik fél részéről való felbonthatását, a szerződést jogosulatlanul felbontó fél irányában a másik félnek kereseti igénye a szolgálati viszonynak megszüntetése folytán szenvedett kárának megtérítésére nem irányulhat. (C. 881/1892.) A felmondásnak megtörténtével a szolgálati szerződés megszűntnek még nem tartandó, mert az 1884:XVII. tc. 92. ^-a rendelkezése szerint a felmondás csak olyan időhatározmányra vonatkozik, amelynek feltétele alatt a szolgálati szerződés felbontható, de annak magábanvéve még a szerződést megszüntető hatálya nincsen. (C. 48/1897.) A kereskedősegédnek felmondás nélkül való rögtönös elbocsáthatása kérdésében az 1884-.XVII. tc, 94. -^-a az irányadó.