László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet első rész (Budapest, 1928)

— Szerződés alakja ingatlannál — 25 Hogy az ingatlant elidgenítő jogügylet érvényességéhez az okiratbafoglaláson felül milyen egyéb kellékek szükségesek, s különösen hogy mely esetekben van szükség hatósági hozzájárulásra, erre nézve az érvényben levő jogszabályok rendelkezései irányadók. 27. sz. jogegységi polgári döntvény: Az ingatlant elideganítő jogügylet a 4420/1918. M. E. számú rendelet 1. §-a szempontjából akkor is érvényes, ha az okiratban nincsen benne a felek között létrejött megállapodásnak minden része; elegendő, ha az említett okirat a jogügyletben résztvevő feleken felül megjelöli az ingatlant és ellenszolgáltatást, ha pedig az átruházás ellenszolgáltatás nélkül történik, ez a körülmény kitűnik belőle. I. Az ingatlan adásvételi szerződéshez szükséges írásbeli érvényességi kellék megvan már akkor is azáltal, ha az okirat az adásvevési szerződés lényeges kellékeit magában foglalja és alakilag a szerződő feleik részéről kiállítottnak jelentkezik; az okiratnak nem kell a perrend szerint teljes bizonyító erejűnek lennie. — II. Anyagi jogunk értelmében a szerződő felet nevének megbízásából más által történt aláírása is joghatályosan kötelezi. — III. A 4420/1918. M. E. sz. rendelet sem a jogügylet írásibafoglalásakor a szerződő feleiknek és tanuknak a cselekmény és időben való együtitesisége és egységességéről és a megbízásnak írásos alakban való szükségességéről sem ennek az okiraton történendő záradékolásáról kifejezetten és kötelezően nem intézkedik. (C. 459/1921. Mj. Drt. XIV.) A 4420/1918. M, E. számú miniszteri rendelet 1. §-a szerint ingatlant elidegenítő jogügylet énvényességéhez a jogügyletnek írásbafoglalása lévén szükséges: evégből mind a két szerződő fél egybehangzó ügyleti nyilatkozatának okiratbafioglalása kívántatik meg, mert csak úgy foglalja magában az okirat a jogügyletet. (C. 1854/1920.) A bírói gyakorlat a 4420/1918. M. E. számú rendelet által megkívánt oikirat fogalmának értelmezésénél nem elégszilk meg a felek egyikének írásbeli nyilatkozatával, hanem a mindkét fél részéről tett akaratnyilvánítást és azt kívánja meg, hogy a felek a szerződés tárgyát kétséget kizáró módon jelöljék meg és a megálapodás minden lényeges részére kitérjedőleg foglalják szerződési akaratukat írásba. (C. 3861/1920.) A 4420/1918. M. E. sz. rendeletneik arravonatkozó rendelkezése, hogy az ingatlan elidegenítése érvényességéhez az ügyletnek okiratbafíO'glalása szükséges, kivételes intézkedés lévén, azt kitérjesztőleg értelmezni és alkalmazni nem lehet. Ellenkező rendelkezés hiányában tehát érvényes lehet az ollyan adásvételi jogügylet is, amelyre vonatkozó okiratot a felek nem egy időben, nem egy helyen, hanem két, de mindenben teljesen