László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet első rész (Budapest, 1928)

— Elállás — 137 Ha a szerződés szerint bármely, tehát a legcsekélyebb vételárrészlet fizetésének az elmulasztása kifejezetten bontó feltételül kiköttetett, a mulasztó fél a kikötés nem lényeges voltának a kifogásával hatályosan elő nem állhat. (C. 2062/1922. Mj. Dt. XVI. 6.) TIZEDIK FEJEZET. Elállás. Bánatpénz. 1. Elállás fentartás alapján. 1066. §. Az a szerződő fél, aki fenntartotta magának az elállás jogát, a másik félhez intézett nyilatkozattal felbonthatja a szerződést. 1067. §. Az elállás következtében mindegyik fel köteles a másiknak visszaszolgáltatni azt, amit a szerződés alapján tőle kapott. A kapott tárgyért járó kártérítés, a hasznok kiadású vagy megtérítése, úgyszintén a tárgyra fordított költségek megtérítése tekintetében: a szolgáltatás felvételétől kezdve azokat a szabályokat kell megfelelően alkalmazni, amelyek ezekben a vonatkozásokban a tulajdonos és a birtokos között a dolog kiadására irányuló tulajdoni per megindítását követő időre állanak. Pénzösszeg után a felvétel napjától kezdve kamat, szolgálatokért és dolog használatáért a kikötött ellenérték, ilyennek hiányában megfelelő díj jár. 1068. §. Nincs helye elállásnak, ha az a tárgy, amelyet az elállásra jogosult félnek vissza kellene szolgáltatnia, az elállás kijelentése előtt a másik fél hibáján kívül egészen vagy tetemes részben elpusztult, veszendőbe ment vagy lényegesen rosszabbodott, vagy ha azt egészen vagy tetemes részben átalakították. 1069. §. Ha az elállásra jogosult fél azt a tárgyat, amelyet vissza kellene szolgáltatnia, elidegenítette, vagy harmadik személy jogával terhelte, elálló nyilatkozata hatálytalan, hacsak a tárgyat a másik fél részé-