László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet első rész (Budapest, 1928)

72 — Mt. 1006—1007. §§ — dés és megtévesztés (53—55. kizárja a szabad beleegyezést. 1894:XXXI. tc. 53. §. Megtámadható a házasság kényszer miatt, ha azt valamelyik házasfél fenyegetéssel előidézett alapos félelem következtében kötötte. A megtámadási jogosultságra nézve v ö. ugyané tc. 56. c) pont, a megtámadási határidő tekintetében ugyanott 57. c), a 'megtámadás kizártsága tekintetében ugyanott 61. §. b) pont. Az állandóan követett törvényes joggyakorlat szerint az, kit a vele szerződő fél akár a szerződés tárgyára, akár a szerződéssel kapcsolatos egyéb körülményekre nézve akként téveszt meg, hogy a tévedés a szerződésnek, avagy erre inditóokul szolgáltatott ákaratelhatározásnak lényegét érinti, a maga részéről a megtévesztővel szemben a szerződést tel jeseíteni nem tartoziik s a nemteljesítés okából kártérítés, illetve elvont haszon megtérítésére sem kötelezhető. (C. 145/1897.) Büntető feljelentés és törvényesen elrendelt vizsgálati fogság bár lelki gyötrelemmel járnak, nem állapítják ímeg a kénvszer ienforgását még akkor sem, ha a 'feljelentő 'feljelentésének visszavonását joglemondó okirat aláírásától tette függővé. (C. 269/1908. Gr. XII, 305.) Habár valamely különben jogos követelésnek nem teljesítése esetére a bírói jogsegély igénybevételével való fenyegetés egymagában még nem jogellenes, ezen különben joigos fenyegetés jogellenessé válik, ha az azzal fenyegetőt meg nem illető vagyoni előny elérését célozza és a fenyegetettben az akarati elhatározását befolyásoló félelmet szült. (C. 2418/1909. Gr, II, 306/a.) Büntetendő cselekmény kétségtelen fenforgása esetén a büntető eljárás igénybevételének kilátásbahelyezése oly jog, mely a büntető eljárás elhárítása reményében szerződő családtag ügyletét lelki kényszer fenforgása miatt érvénytelenné mem teszi. Ebből kiindulva, a sikkasztó postamesternő atyja, aki a rovancsoló postatítkár azon biztatására térítette meg a kincstár kárának egy részét, hogy sikkasztó leánya ellen feljelentés nem tétetik és a postamesteri állást másik leánya kapja meg, ha egyik eset sem következett be, nem igényelheti, hogy a kínostár az általa megtérített összeget visszafizesse. (C. 3823— 1910. Gr. XIII. 357.) Ha a kötelezett fél az őt egyoldalúan kötelező nyilatkozatot annak a fenyegetésnek hatása alatt keletkezett {élelmében állította ki, illetve írta alá, hogy a nyilatkozatnak ki nem állítása esetében a jogosított ellene sikkasztás miatt bűnvádi feljelentést ifog tenni, akkor az ily helyzetben létrejött egyolda-