László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet első rész (Budapest, 1928)

— Kényszer — 73 lúan kötelező jogügylet egész megtámadott terjedelmében sarumis, tehát jogilag hatálytalan. (C. 410/1911. Gr. XIII 357 a.) Büntető feljelentés és a büntetőper folyama alatt a bűnügy nyilvánosságra hozásával és becsukatással való fenyegetés az ügylet megtámadására alkalmas kényszernek nem tekinthető. (C. 2210/1912. Gr. XV. 483.) Az adóssal szemben a törvényben megengedeti kényszereszközök alkalmazásba vételének kilátásba helyezése sem jogellenesnek, sem törvénytelennek nem tekinthető. (C. 1765/1912. Gr. XV. 484.) A kényszer csakis abban az esetben teszi érvénytelenné a jogügyletet, ha a kényszer közvetlen és olyan, amely a kényszerítettben a fenyegetett hátrány bekövetkezése iránt alapos félelmet kelteni alkalmas. Jogszabály, hogy ha valaki más tapasztalatlanságának, könnyelműségének, értelmi vagy jellembeli gyöngeségének, alárendelt, függő vagy megszorult helyzetének, vagy a nála elfoglalt bizalmi állásának felhasználásival azt szándékosan arra bírja reá, hogy valami oly szerződést kössön, amelyből ő vagy harmadik személy a másiknak jelentékeny kárával igazolatlan vagyoni előnyt szerez, a másik fél (a károsított) választása szerint, vagy a szerződés felbontását, vagy a szerződéssel elvállalt kötelezettségének vagy a tehernek a méltányossághoz képest való leszállítását követelheti. A teljesítőképesség csakis a jogügyletből folyó kötelezettségen alapuló teljesítmény kikényszerítésénél (végrehajtásánál) játszik szerepet, a jogügylet érvényét és hatályosságát azonban semmikép sem érinti. (C. 1094/1919.) Valamely jogügylet érvénytelenítésénéi kényszer fennforgására bármely fél sikerrel csak úgy hivatkozhatik, ha kimutatja, hogy a kényszer vagy az azt előidéző jogellenes (fenyegetés oly természetű és közvetlen hatályú volt, hogy az ellen a törvénynyujtotta védelem teljesen kizártnak tekintendő s hogy a fenyegetőnek ahhoz, amit a fenyegetés által elérni akar, joga egyáltalában nincs s hogy így mind a cél, mind az eszköz jogtalan. (C. 7526/1925.) A magyar jogban elfogadott szabály szerint valamely ügylet érvényessége kényszer címén csak akkor támadható meg, ha az ügylet megkötése a másik fél olyan közvetlen és veszélyes fenyegetésének hatása alatt, avagy a másik félnek valamely harmadik személy részéről bekövetkezett ily fenyegetésnek hatása alatt, avagy a másik félnek valamely harmadik személy részéről bekövetkezett ily fenyegetésnek ismerete és annak kihasználása mellett történt, amely fenyegetésben rejlő hátrányok az (ügyletkötő testi épségét, avagy egész gazdasági létét kockáztatják és amely fenyegetésben foglalt támadás a rendes törvényes eszközök igénybevételével el nem hárítható. (C. 7770/1925. J. H. I. 487.) Megtévesztésről csak akkor lehet szó, ha az egyik szer-