László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet első rész (Budapest, 1928)

— Tévedés — 69 után jelentkezik és az új házastársak a házasság megkötésekor nem tudták, hogy a holttányilváníttott életben vian. Tárgybeli tévedésből sem jog, sem kötelezettség nem származik. (C. 3238/1886.) Az ingatlannak az írásbeli szerződésben való megjelölése körül tévedés bizonyítható. (C. 2298/1888.) Saját gondatlanságból való tévedés nem ok a jogügylet hatálytalanítására (C. 1767/1900.), ehhez a másik fél megté-vesztő vagy tévedésben tartó ténykedése kell. (C. 21/1900.) Nyilvánvaló, hogy a szóbanforgó adásvételi szerződés tárgybeli tévedésen alapul. Minthogy pedig tárgybeli tévedésből sem jog, sem .kötelezettség nem keletkezik: a kérdéses adásvételi szerződés érvénytelenítését kimondani és alperest a felvett foglalónak visszaadására kötelezni kellett. (C. 3238/1886.) Az állandóan követett törvényes joggyakorlat szerint az, kit a velie szerződ fél akár a szerződés tárgyára, akár a szerződésesei kapcsolatos egyéb körülményekre nézve akként téveszt meg, hogy a tévedés a szerződésnek, avagy erre indító okul szolgált elhatározásnak lényegét érinti, a maga részéről a megtévesztővel szemben a szerződést teljesíteni nem tartozik: s a nemteljesítés okából kártérítésre, illetve elvont haszon megtérítésére nem ikötelezhető. (C. 145/1898.) Habár a tévedés önmagában nem mindig szolgálhat jogalapul a jogügylet hatálytalanítására, a femforgó esetben azonban nyilvánvaló, hogy felperest igazolt tévedése tekintetében saját gondatlansága nem terheli s így a tévedés alapján a jogügylet hatálytalanítandó. (C. 1767/1900.) A tévedés mentségül sikerrel csak akkor hozható fel, ha az menthető volt (C. 573/1905.), az egyszerű tévedés nem elegendő. (C. 209/1890.) Az ügyletkötés indokaiban való tévedés — ha az nem vonatkozik egyúttal az ügylet tárgyára, vagy annak lényeges feltételeire — magábanvéve nem lényeges tévedés és a jogügylet hatálytalanítására alapot nem képez. (C. 269/1908. Gr. XII. 355.) A saját hibájából tévedő fél a jóhiszemű ellenféllel szemben az ügyletet megtámadni nem jogosult. (C. 3552/1913, Gr, XVI. 732.) Az a körülmény, miikép a szerződő fél valamely tényről tudomást nem szerzett, holott a mindenkitől elvárható gondosság mellett köteles lett volna szerezni, elzárja a szerződő felet attól, hogy annak a ténynek a részéről nem ismerését támadásként vagy védelemként érvényesítse. (C. 2025/1917.) Ha az egyik ifél a másik szerződő félnek az ügyletkötésre nézve fennforgó lényeges tévedése tudatában köti meg a szerződést, anélkül, hogy a tévedésben forgó ügyletfelet a tévedés mibenlétéről felvilágosítaná: az a fél, ki az ügylet megkötésénél