A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

téglarakáshoz, ott a gépkocsi egyik oldalát megrakták, utána ismét lement a gödörbe, ott megfordult, s azután előremenetben hajtott fel a gépkocsi másik oldalának megrakása végett. Ezen a napon 1958. március 21-én eső, majd havas eső esett, ezért a rakodó területe felázott. Terhelt ezen a napon a fentiek szerint egy szállítmányt elfuvarozott, de a következőkben a felázott, csúszós lejtőn hátramenetben a gödörből felmenni nem tudott. Ezért elhatározta, hogy a pályaudvar területén, a sínek között fog megfordulni. A gépkocsi azonban a sínek közé szorult, terhelt mindent megkísérelt, hogy a gépkocsit kiszabadítsa, de eredménytelenül. Az eközben érkező tehervonat mozdonya a gépkocsi elejét elkapta, minek következtében a súlyos rongálódás folytán a gépkocsiban 17 626,85 Ft kár keletkezett. Személysérülés nem történt. A fent megjelölt ítéletek ellen a legfőbb ügyész emelt óvást a terhelt érdekében. Az óvás alapos. Ugyanis a megyei bíróság a terhelt e cselekményét a foglalkozási szabályok tudatos megszegésével elkövetett veszélyeztetósi bűntettnek (BHÖ 374. pont) minősítette. A járásbíróság helyesen állapította meg, hogy terheltnek a tényállásban rögzített tevékenysége a vasúti közlekedés biztonságát veszélyeztette és ehhez képest cselekménye a közlekedés veszélyeztetésének bűntettét valósítja meg. Tévedett azonban akkor, amikor terhelt cselekményét a BHÖ 172. pontban felvett bűntettként minősítette. Ugyanis e pont a közlekedés szándékos megzavarását rendeli büntetni, tehát azt az esetet, amikor a veszélyeztetósi cselekmény a közlekedés megzavarására irányul. Terheltet nem ez a szándók vezette, a vasúti pályatesten meg akart fordulni a gépkocsival, azonban a tőle elvárható gondosságot nem fejtette ki, amennyiben a forgalmi szolgálattevőtől erre engedélyt nem kért, holott számításba kellett volna vennie, hogy megfelelő óvintézkedés nélkül a pályatestre való ráhajtás a vasúti közlekedést veszélyezteti. A veszélyeztetést tehát a gondatlan magatartása idézte elő, ezért cselekménye a BHÖ 174. pontjában felvett bűntettet valósítja meg. Az elmondottakból folyik, hogy törvénysértő a megyei bíróság minősítése is, amely terhelt cselekményét a BHÖ 374. pontjába felvett bűntettnek minősítette. A gépkocsivezetéssel kapcsolatos foglalkozási szabályokat az 1/1953. B. M. sz. rendelet (a továbbiakban : Kresz.) tartalmazza. A Kresz. rendelkezéseinek területi hatályát az 1. § határozza meg, amelyből kitűnően a vasúti pályaudvarra a Kresz. rendelkezései nem terjednek ki, ott a MAV belső rendelke? ései az irányadók. — Ezeknek a rendelkez éseknek a megszegése tehát a gépkocsivezető terhelt részéről foglalkozási szabályszegésnek nem minősül. Teljesen tévesen utal a megyei bíróság e vonatkozásban a Kresz. 44. §-ára, mert ez a § a vasutat keresztező közúti forgalomra nézve tartalmaz rendelkezéseket ós nem vonatkozik a közúti forgalomból kizárt pályaudvarokra. 89