A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

pontja alá eső közokirathamisítás bűntettét. A marhalevél egyik lényeges rendeltetése a rájegyzett állatra vonatkozó tulajdonjog igazolása. Az állat tulajdonosa köteles marhalevelet beszerezni, ha az állatra vonatkozó tulajdonjogát másra átruházza [Utasitás I. 1. pont, II. 1. pont a) alpont]. Adott esetben vádlottak már a hízlalási szerződés megkötésekor kötelesek voltak marhalevéllel igazolni, hogy a szerződósben hizlalásra lekötött sertések tulajdonukat képezik. A szerződés megkötésekor az Állatforgalmi Vállalat a marhaleveleket olyan záradékkal látta el, hogy ,,a járlatlevelen feltüntetett állatot tulajdonosa szerződéssel lekötötte az Állatforgalmi Vállalat részére. Az állat másnak el nem adható". Üj marhalevelet viszont a már egyszer marhalevéllel ellátott állatra csak tulajdonátruházási nyilatkozattal már ellátott marhalevél alapján szabad rendszerint kiállítani a korábbi marhalevél bevonása mellett. Mindezekből következik, hogy S. L. I. r. vádlott a kérdéses sertésekre újabb marhalevelet a való tények feltárása mellett nem kaphatott volna, és a tulajdonjog átruházását sem igazolta volna a járlatlevélkezelő, illetve ennek igazolásától elzárkózott volna. Amikor tehát S. L. I. r. vádlott — azért, hogy a tulajdonjog átruházását korlátozó és a sertéseknek átirását akadályozó azt a körülményt, hogy a sertésekre már korábban beszerzett marhalevelekre vezetett záradékban foglalt tilalmat kijátssza — a való tények elhallgatásával szerezte be az újabb marhaleveleket, ezáltal megvalósította a BHÖ 150. pontjának (1) bekezdése alá eső köz okira thamisitás bűntettét. Ugyanis adott esetben S. L. I. r. vádlott szándékosan közreműködött abban, hogy olyan valótlan tények vezettessenek be a marhalevélbe, mint közokiratba, melyek azt igazolják, hogy a marhalevelekben feltüntetett sertések tulajdonjogának átruházását akadályozó körülmények nem forognak fenn és a marhalevél olyan tartalommal lett kiállítva — vádlott félrevezető tevékenysége folytán —, mintha a kérdéses sertésekre korábban még nem lett volna marhalevél kiadva. , S. L. I. r. vádlott tehát elkövette a BHÖ 150. pont (1) bekezdése alá eső közokirathamisítás bűntettét, amely négyrendbelinek minősül. Téves azonban a BHÖ 150. pont (2) bekezdése szerinti minősítés, mert adott esetben nevezett vádlott nem jogtalan vagyoni haszonszerzés céljából követte el a közokirathamisítás bűntettét. Igaz ugyan, hogy az okirathamisításból az az előnye származott vádlottnak és társának, hogy a sertéseket eladhatták, de az eladás már nem jogtalan vagyoni haszonszerzés céljából történt, hanem azért, hogy a hizlalásra nem alkalmas sertések eladása után a vételárból olyan újabb sertéseket szerezzenek be, melyek alkalmasak arra, hogy az Állatforgalmi Vállalattal kötött hízlalási szerződésben vállalt kötelezettségüket teljesíthessék. (1959. IV. 14. — B. törv. 42911959.) 87