A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

minőségű aranytárgynak mondotta. Ez a vélemény az előadó ügyészt nem nyugtatta meg, azért dr. M. L. gyanúsított hozzájárulásával annak beolvasztását rendelte el. Erről tudomást szerzett dr. A. csoportvezető, aki ezt referálta dr. K. J. alelnöknek, aki a beolvasztáshoz hozzájárult. Dr. A. utóbb megváltoztatta a beolvasztásra vonatkozó véleményét s miután dr. K. P. terheltnek is az volt a véleménye — amelyet dr. A-val közölt —, hogy két egybehangzó szakértői vélemény alapján a beolvasztás felesleges és még nem volt rá precedens, a beolvasztás mellőzésével az eljárást megszüntette. Dr. K. P. terhelt az eljárás megszüntetése után, a bűnjelek visszaadásánál, szólt Sz. bűnjelkezelőnek, hogy az aranytárgyakat — ha lehet — aznap adja ki, mert azok kiadását Sz. csak másnapra igérte dr. M. védőnek. Ezután derült ki, hogy a megvizsgált karkötő arany volt és az ezzel kapcsolatos szakvélemény hamis. Erről azonban dr. K. P. terheltnek nem volt tudomása. A vád dr. K. P. ellen felbujtói minőségben elkövetett, a Btk. 478. §-ában meghatározott hivatali visszaélés bűntette volt. A vád szerint dr. A. A. csoportvezető ügyészt birta rá, hogy az hivatali hatalmával visszaélve dr. M. L.-t a törvényes büntetés alól elvonja. Ebben a bűntettben azért nem látta megállapíthatónak a terhelt bűnösségét az uzsorabíróság, mert „bűnössége csak abban az esetben lett volna megállapítható, ha a főtárgyaláson kétségtelenül beigazolódott volna az, hogy A. és K. tudtak arról, hogy a szakértők által aláírt jegyzőkönyvben foglalt szakvélemény hamis, tehát határozott tudatában voltak annak, hogy Dr. M. L. bűnös még a két törvényszéki szakértő ellenére is. Erre a tényre vonatkozólag azonban a terjedelmes bizonyítási anyagból megnyugtató bizonyíték nem merült fel." Az uzsorabíróság bűnösnek mondotta ki dr. K. P. terheltet a Btk. 471. §-ában (BHÖ 123. pont) meghatározott hivatali visszaélés vétségében és ezért őt 8 hónapi fogházbüntetésre ítélte. A Btk. 471. §-ában meghatározott bűntettben való bűnösség megállapítását az uzsorabíróság lényegében azzal indokolta, hogy az államügyész hivatali ténykedése közben köteles a maga részéről megtenni mindent, hogy a bűnös bíróság elé kerülve megbűnhődjék. Ezért ha a legkisebb gyanú is van arra, hogy valamilyen bűncselekmény forog fenn, akkor vádiratot kell a bírósághoz benyújtani. Ha ezt nem teszi, hanem a gyanúsított érdekeit szolgáló bárminemű cselekményt végez, akkor nemcsak felettes hatóságnak rosszallását eredményező magatartást tanúsít, hanem büntetőjogilag is értékelhető kötelességszegést követ el.,, Ezért a bűnösséget morális szempontból ós büntetőjogilag kiértékelve meg kellett állapítani." Ilyen okfejtés mellett a tényállásban ismertetett egész tevékenységével követte el a terhelt a bűncselekményt. Dr. M. azzal jutott jogtalan vagyoni haszonhoz és a köz azzal szenvedett kárt, hogy a bűnvádi eljárás megszűnése következtében a bűnjeleket visszakapta a gyanúsított. Az uzsorabíróság ítélete ellen a legfőbb ügyész ólt törvényességi óvással. — Az óvás alapos. 0* 83