A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A Btk. 471. §-ában (BHÖ 123. pont) meghatározott bűntettet az a közhivatalnok követi el, aki azon célból, hogy valakinek jogtalanul hasznot vagy kárt, vagy más sérelmet okozzon, hivatali eljárásban vagy intézkedésben kötelességét megszegi. Ezt a cselekményt annak elbírálása idején szándékos elkövetés esetére rendelte büntetni a törvény. A szándékos hivatali kötelességszegésnek abból a célból kell történnie, hogy másnak jogtalan hasznot vagy kárt okozzon. A szándékos kötelességszegést megvalósította a terhelt, amikor ügyészi beosztásban a vele baráti viszonyban levő terhelt ellen indított ügy gyors elinté ése érdekében a tényállásban részletezett tevékenységet kifejtette. A terhelt tevékenységét a BHÖ 118. pontjában felvett vesztegetés bűntette tényállásának keretein belül vizsgálva a kötelességszegés fennforgása egészen evidens. Nem is vitatható, hogy amennyiben mindezt a terhelt vagyoni előny fejében eszközölte volna : a vesztegetés bűntettét megvalósította volna. A Btk. 471. §-ában (BHÖ 123. pont) meghatározott bűntett további tényállási eleme a kötelességszegés célzatossága. Közelebbről : az olyan hivatali kötelességszegés valósítja meg csupán e bűntettet, melynek célja' más részére jogtalan haszon szerzése, kár vagy sérelem okozása. Nem állapítható meg azonban, hogy a terhelt dr. M. L.-nak jogtalanul hasznot kívánt volna szerezni az ügy elinté ésének sürgetésével, hogy a terheltet tevékenységében dr. M. L. részére szerzendő vagyoni előny célzata vezette. Ilyen célzatra adat nem merült fel és a terhelt egyébként sem tudott arról, hogy a szakértők véleménye hamis. A jogtalan haszonszerzésre irányuló célzat hiányában sem a Btk. 471. §-ában (BHÖ 123. pont) meghatározott, sem más bűntett nem valósult meg. Már nem büntető, hanem fegyelmi eljárásra tartozott egymagában az a tény, hogy a terhelt, mint ügyész akárcsak technikai kérdésekben is az ügy sürgetésévél befolyt a vele baráti viszonyban levő személy ellen indított büntető eljárás menetébe, bár az semmilyen vonatkozásban nem tartozott reá. Az eredetileg dr. K. P.-val szemben vád tárgyává tett cselekményt az uzsorabíróság sem látta bizonyítottnak, most arra, hogy a dr. A. A.-val szemben vád tárgyává tett hivatali visszaélés bűntettére a terhelt bujtotta volna fel dr. A. A. vádlott társát: a tárgyalás adatot nem szolgáltatott. Minthogy a kifejtettek szerint a terhelt bűnösségének a BHÖ 123. pontja szerinti megállapítása törvénysértéssel történt, a vád tárgyává tett bűncselekményben való bűnössége bizonyítást nem nyert, a Legfelsőbb Bíróság a terheltet az ellene emelt vád alól a Bp. 180. § aj pontja alapján bebizonyítottság hiányában felmentette. (Az érdemi elbírálás idején az uzsorabíróságnak a Bp. 326. § 2. pont alapján kellett volna a vádlottat felmentenie. (1960. VI. 20. — B. törv. 1129/1960.) 84