A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

zóstől való általános visszatartás követelményét. (1959. IX. 19. — B. törv. ebi. tan. 1391/1959.) Fegyverrejtegetéssel kapcsolatos tényállás jelder{tétlensége. — Az osztályhelyzet tisztázásának törvénysértő mellőzése. 55. A terhelt 1956. október havának végén kukoricaszár-hordás közben, az egyik szárkupacban 3 db géppisztolyt, 1 db karabélyt és 3 dobtárral 191 db géppisztolytöltényt talált. A talált tárgyakat a tanyájára vitte be. Meg nem állapítható időpontban a fegyvereket gazzal betakarta ós a gazt meggyújtotta. A tűz következtében a fegyverek faalkatrészei összeégtek, míg a vasalkatrészek meglágyultak ós használatra alkalmatlanná váltak. A 191 db géppisztoly töltényt a dobtárakkal együtt egy fazékban, szalma közé csomagolva szőlőjében elásta. A járásbíróság perorvoslat hiányában jogerőre emelkedett ítéletében bűnösnek mondotta ki a terheltet a BHÖ 34. pontjának (1) bekezdésébe felvett lőszerrejtegetés bűntettében és e7ért 3 hónapi börtönbüntetésre ítélte. A legfőbb ügyész a járásbíróság ítélete ellen törvényességi óvást nyújtott be, mert álláspontja szerint a járásbíróság ítélete megalapozatlan ós a büntetés mértéke törvénysértő módon enyhe. A törvényességi óvás mindkét vonatkozásában alapos. Az ügyészség vádiratában a terheltet a lőfegyverek engedély nélküli birtokban tartásával is vádolta. A vádiratban foglalt tényállás szerint ugyanis a terhelt az 1956. év október havának végén talált lőfegyvereket csak 1957. év május havában égette meg és ez időpontig azokat is használható állapotban tartotta engedély nélkül birtokában. A terhelt a nyomozás során a rendőrség által eszközölt kihallgatása alkalmával azt vallotta, hogy a lőfegyverek összeógetése 1957 május havában történt. Vallomása szerint a fegyverek megtalálását követően is gyújtott tüzet paradicsomindákból, azonban ettől a tűztől a fegyvereknek csupán a tusa pörkölődött meg. A bíróság előtt a tárgyaláson a terhelt tagadta azt, hogy a fegyvereket 1957 május havában égette össze. Védekezése szerint az összeégetés és a fegyvereknek ezáltal való használhatatlanná tétele a találást követő napon, tehát 1956. év október havának végén történt. A járásbíróság a terheltnek a nyomozás során tett vallomását a tárgyaláson a terhelt elé nem tárta és nem tisztázta a terhelttel azt, hogy a nyomozás alkalmával miért tett eltérő vallomást. A járásbíróság ezt annak ellenére elmulasztotta, hogy a tárgyaláson kihallgatott érdektelen tanúk vallomásaikban az összeégetés időpontját illetően terheltnek a nyomozás során tett vallomását alátámasztó adatokat szolgáltattak. A járásbíróság a Bp. 177. §-ának a rendelkezését megsértve, a tanúk vallomásait a tényállás megállapításánál sem vonta mint bizonyítókokat 62