A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

mérlegelési körébe és e vallomások tekintetében elfoglalt álláspontját — figyelmen kívül hagyva a Bp. 184. § (3) bekezdésében előírtakat — nem indokolta meg. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróságnak a bizonyítás anyagából levont azt a következtetését, miszerint a fegyverek összeégetésének időpontját megállapítani nem lehet, a bizonyítás anyagával összhangban nem álló. Következésképpen az az ítéleti megállapítás, amely szerint a lőfegyverrejteget ós bűntettében a terhelt bűnösségét megállapítani nem lehetett, megalapozatlan. Ez a megalapozatlanság az ítéletre lényeges kihatással van, mert nem közömbös az ügy elbírálásánál, különösen a büntetés kiszabásánál az, hogy a terhelt meddig tartott a birtokában a lőszereken kívül nagyobb mennyiségű ós használható állapotban lévő katonai fegyvereket. Ha ugyanis az nyerne bizonyítást, hogy a lőfegyverek összeégetóse, s ezáltal használhatatlanná tétele csak 1957 május havában tört ónt, abban az esetben a terhelt bűnössége a lőfegyverek rejtegetése tekintetében is fennáll. Felderítetlen továbbá a tényállás a terhelt ósztályhelyzetét illetően is. A járásbíróság nem tisztázta ugyanis azt, hogy a terhelt szüleinek gazdaságához tartozó földterületnek mennyi volt a kataszteri tiszta jövedelme, tartottak-e gazdasági cselélet vagy nem. Nem tisztázta azt sem, hogy a terhelt szülei ós maga a terhelt osztályhelyzetét illetően miként van és volt nyilvántartva a helyi tanácsnál. Mindezeknek a tisztázása a jelen ügyben nem közömbös a büntetés kiszabása szempontjából. A BHÖ 34. pont (1) bekezdésébe felvett bűntett esetén a védett jogi tárgy az állam belső biztonsága, s ezért az e bűntettet megvalósító cselekmény politikai jellegű. Különösen fontos tehát ilyen cselekmények elkövetőinél az osztályhelyzet alapos tisztázása. Az állam belső biztonságát veszélyeztető osztályellenséggel szemben ugyanis a törvény szigorával kell fellépni. E körülmények tisztázása nélkül a büntetés mértékét illetően a törvényesség követelményeinek megfelelő állást elfoglalni nem lehet. A járásbíróság tehát törvényt sértett azáltal, hogy az ügyet a kifejtett irányban kellően nem derítette fel, amely körülmény lényeges kihatással volt a büntetés kiszabására. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtetteknek megfelelően a törvénysértés megállapítása mellett a járásbíróság ítéletét a Bp. 227. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ügyet új eljárásra a járásbírósághoz visszaküldte. (1958. XI. 12. — B. törv. III. 2623/1958.) 63